Geometrikus, tiszta és ragyogó. Walter Gropius munkássága során az ipar, az élet és a művészet keresztmetszetét kereste, mely az általa 1919-ben Weimarban alapított Bauhaus művészeti iskolában egyesült. Ugyan az iskola csak tizennégy évig létezett, a Bauhaus újító megközelítése meghódította az egész világot, és hatása a mai napig meghatározó – elég, ha akár csak Budapest utcáin végigsétálunk. 2019-ben alapításának 100. évfordulóját ünnepelték Németországban és az egész világon – mi pedig most az alapítója előtt tisztelgünk.
Korábban már írtunk a Bauhausról és vele együtt a híres magyar építésszel, Breuer Marcellről, aki az inasvizsgát követően Walter Gropius mellé szegődött, és az intézmény legfiatalabb tanáraként alkalmazták.
De ki is volt Walter Gropius? Építész, szószóló és vállalkozó: a Bauhaus vezetőjeként nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a művészetet társadalmi üggyé tegye az első világháborút követő felfordulásban, új megközelítésbe helyezve az építészet, dizájn és művészet világát.
„Tisztán organikus épületeket akarunk alkotni, melyek vakmerően sugározzák a belső szépséget, és mentesek mindenféle hazugságtól és ornamentikától”
A Berlinben született Walter Gropius építészet iránti vonzalma családi hagyaték: nagy-nagybácsija Martin Gropius volt, akinek legismertebb munkája a ma az ő nevét viselő berlini Iparművészeti Múzeum (Martin-Gropius-Bau).
Münchenben és Berlinben végzett építészeti tanulmányai után Walter Gropius 1908-ban csatlakozott a híres építész és ipari formatervező Peter Behrens csapatához, melynek a modern építészet később szintén fontos alakjai, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe is a tagjai voltak.
1910-ben a Deutscher Werkbund tagja lett – az 1907-ben alapított szövetség az iparral, a kézműves szakszervezetekkel és az intézményekkel együttműködve a kifinomult ipari formatervezés létrehozásán dolgozott. Ugyanabban az évben Gropius megalapította saját vállalkozását, ahol tömeggyártásra szánt tapétákat, bútorokat és tárgyakat tervezett – na meg autóvázakat és egy dízelmozdonyt is. Akkoriban dolgozott együtt Adolf Meyerrel a Fagus gyár tervein – a gyár kocka formájával, üvegből és acélból épített homlokzatával úttörő volt a modern építészet felé vezető úton, és olyan forradalmian új eszközöket alkalmazott, mint például a ma is számos magas épületen látható üveg függönyfal.
„A modern, harmonikus és eleven építészet a hiteles demokrácia látható jele.”
Miután az első világháborúban harcolt a nyugati fronton, Gropius 1919-ben a radikális festőket, építészeket és szobrászokat tömörítő Művészeti Munkatanács elnöke lett, majd ugyanabban az évben megalapította a Bauhaus művészeti iskolát. A weimari iparművészeti iskola élére a belga művész, Henry van de Velde utódjaként került, melyet összevonva a művészeti akadémiával Staatliches Bauhaus Weimar néven igazgatott tovább.
A változás nem csak az iskola nevét érintette: a Bauhaus eszmék bevezetésével az oktatás alapelveit is megváltoztatta, az ipar és a művészet együttműködését szorgalmazva. A már megszokott oktatási alapok mellett a művészet, építészet, ipari formatervezés és tipográfia egyes elemeit is beépítette a tervezési és gyártási folyamatba, a műhelyi gyakorlatok pedig innentől egy kézműves és egy művész felügyeletével zajlottak, így biztosítva a művészi formaalkotás és a gyakorlati megvalósítás együttes jelenlétét.
A Bauhaus első tárgyiasult példája a Walter Gropius és Adolf Meyer által tervezett berlini Sommerfeld ház, melynek berendezése is a Bauhaus iskola műhelyeiből került ki.
A Bauhaus funkcionalista szemléletmódja, a letisztult geometrikus formák és az egyszerű, karakteres tipográfia hamar követőkre talált világszerte, forradalmasítva az építészet, művészet és dizájn világát. 1923-ban a "művészet és technológia – az új egység" jelszóval az iskola az ipari módszerek és a gyártás felé fordult.
A változást azonban nem minden tanár nézte jó szemmel: Johannes Itten expresszionista festő, az előképző iskola vezetője elhagyta az iskolát, akinek utódjául Gropius a magyar festőt és fotográfust, Moholy-Nagy Lászlót nevezte ki.
Gropius és Moholy közös kezdeményezésére adták ki 1925 és 1930 között az összesen tizennégy kötetből álló Bauhaus Bücher könyvsorozatot, amely – többek között – a modernizmus kiemelkedő magyar grafikusai számára is kiindulópontként szolgált.
Az iskola 1925-ben Weimarból Dessauba költözött, egy új fejezetet nyitva ezzel az iskola történetében. Amellett, hogy Gropius tervei alapján 1926-ban nyitott meg itt a Bauhaus épület, az építész közreműködött a város lakóépületeinek tervezésében és az építési folyamatok racionalizálásában is.
A Bauhaus iskola épülete – mely 1996-ban felkerült az UNESCO kulturális Világörökségi Listájára – a korábbi Fagus gyár terveinek továbbfejlesztéséből született. Az itt is karakteres üveghomlokzat egyrészt teljes betekintést nyújt a belső terekre, másrészt vizuálisan elmossa az épület sarkait, amit még inkább érdekessé tesz az egyes, eltérő magasságú szárnyak aszimmetrikus elrendezése.
A helyi politikai életen belül a Bauhaus körüli vitákba belefáradva Gropius 1928-ban átadta az iskola vezetését Hannes Meyernek, és Berlinbe költözött, ahol az építészetnek szentelte minden idejét. Ebben a termékeny időszakban olyan épületeket tervezett, mint a Dammerstock lakótelep Karlsruhéban vagy a Siemensstadt lakótelep Berlinben.
Amerikai évek
1934-ben Angliába, majd 1937-ben Amerikába emigrált, ahol a Harvard Egyetem professzoraként dolgozott. Első amerikai munkájaként pedig 1938-ban Lincolnban elkészült a saját családja számára tervezett otthon, a Gropius-ház.
Az épület visszafogottan simul a környezetébe: a részben helyi alapanyagok felhasználásával készült házban a fa, a tégla és az üvegblokkok tökéletes összhangban egyesítik a tradicionális New England-i stíluselemeket és a modernista Bauhaus-eszméket.
A belső térben már sokkal inkább a modern irányzat kerül előtérbe: a nagy, fényes, nyitott tereket a már említett magyar születésű építész és dizájner, Breuer Marcell által tervezett bútorok és a minimalista (fekete, fehér és világosszürke) színpaletta egészít ki, melyet csak néhol tör meg egy-egy piros színfolt. Ugyan korában a házat ellentmondásos visszhang övezte, később helyi építészek számára szolgált inspirációként, és 2000-ben Nemzeti Örökséggé nyilvánították.
1933-ban a nácik ugyan erőszakkal bezáratták a Bauhaus iskolát, de az általa hirdetett eszméket nem tudták megállítani – Gropius Amerikában töltött évei alatt is a továbbvitte a Bauhaust: 1938-ban Herbert Bayerrel közösen megrendezte a MoMA-ban a Bauhaus 1919–1928 című kiállítást, 1946-ban pedig megalapította a fiatal építészek egyesületét, a TAC-ot (The Architects Collaborative).
Életének utolsó szakaszában még lehetősége nyílt szülővárosában, Berlinben otthagyni az ujjlenyomatát: többek között akkor tervezett egy kilencemeletes lakóépületet a Hansa kerületben, és halála előtt nem sokkal készítette a darmstadti Bauhaus Archívum terveit is, melyet több évvel halála után, módosított formában végül Berlinben építettek meg.
Gropius ugyan 1969-ben elhunyt, az építészetről és a Bauhausról alkotott eszméi azóta is egyet jelentenek a modern építészettel, és hatása a mai napig tetten érhető a dizájn, művészet és építészet világában.
„Ha a hagyatékod igazán élettel teli, akkor mindig lesz valaki, aki onnan folytatja majd, ahol te abbahagytad – és ez az, amivel kiérdemelheted a halhatatlanságot.”
Ez is érdekelhet:
Az egész világon elismert, nálunk viszont egyetlen épület sem őrzi emlékét. Portré Breuer Marcellról, a 20. század talán legnagyobb hatású tervezőjéről, akinek munkássága nélkül máshogy néznének ki a mindennapjaink.
(Fotók: Unsplash, Getty Images)
waimar | épület | dizájn | Sommerfeld | walter gropius | Fargus
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!