Mi lesz tíz év múlva? Legkésőbb tíz év múlva kiderül, addig viszont elképzeltük, hogyan fér majd meg egymás mellett a robotizált és humán erőforrás által vezetett kocsi, mi lesz a tömegközlekedéssel és a taxikkal, és milyen autó lesz a használtpiaci sláger.
Ha körülnézünk az autóiparban, vagy akár csak az utcán, ki kell jelentenünk, hogy a nagyjából százéves kihagyás után visszatérő villanyautózás több múló divatnál, és lassan töltőoszlopból is többet találunk a városban, mint fából (bár ez csak félig örömhír). Még piacon vannak a százvalahány kilométer hatótávolságú, nyugodt haladásra való elektromos kocsik, de már megjelentek az olyanok is, amelyeknél a gázadással párhuzamosan a pulzusunk is felszalad (helló, BMW i3/i3s).
Iszunk és vezetünk utazunk?
De nem csak a benzint vagy gázolajt váltó elektromos áram, és a tankot helyettesítő akkucsomag az egyetlen érdekesség az autótörténelem éppen íródó fejezetében. Drágább új autókban tapasztalhatjuk, hogy a sáv- és követésitávolság-tartás már elég magabiztosan megy nekik, teljesen hihető, hogy alig néhány év múlva már nyugodtan – és legálisan – kortyolhatjuk majd a sört a vezetőülésben, már ha lesz még akkor ilyen elnevezésű alkatrész az autóban.
Mi lesz, ha összeeresztjük az okos autókat a buta az olykor hibázó emberek által vezetett kocsikkal? Tényleg csökken majd a balesetek száma? Kitiltják majd a ma még új, de benzin- vagy dízelmotoros, emberirányítású autókat valaha a forgalomból? Kell egyáltalán saját autó, vagy bármikor, perceken belül értünk jön majd a robotizált?
Sorolhatjuk még a kérdéseket, de pontos válaszok egyelőre nincsenek. Ha pedig jósolunk, akkor jósoljunk rendesen: az internet nem felejt, és ha mi se felejtjük el, hogy 2018-ban volt egy ilyen cikk a Roadsteren, nézzük majd meg öt-tíz év múlva, mi valósult meg az itt leírtakból, vagy min mosolygunk majd akkor úgy, mint ma az atomreaktorral szerelt autó egykori tervein.
2028, Budapest.
Már bejáratódtak a 3-as metróvonal felújított szerelvényei, a városvezetés pedig bejelentette, hogy hamarosan elkészítik a 2-es vonal akadálymentesítési terveit. A Lánchíd felújítása csúszik ugyan, de már csak évekre vagyunk az átadásától, a turisták pedig értékelik, hogy az ellenőrökkel elvégeztettek egy kötelező, kétórás angolnyelv-tanfolyamot.
Népszerű a köznyelv által csak tovább kombinált bérletnek hívott Kombinált bérlet plusz 2, amellyel nem csak a tömegközlekedési járműveken lehet utazni, hanem – egyszerre maximum fél óráig – a közbringákat is lehet használni, havi háromszáz perc erejéig pedig a közösségi autókat is.
A dugódíjról még nem sikerült megállapodni, az óránként 1200-2500 forintos parkolási díjnak így is van visszatartó-ereje. A hibridek zöld rendszámát évekkel korábban visszavonták, a magántulajdonú villanyautók még viselhetik, de már azok is csak nyolcvanszázalékos parkolásidíj-kedvezményt kapnak. A 2000 előtt gyártott benzines és 2015 előtti dízelautók már csak csúcsidőn kívül közlekedhetnek – ha nem túl magas a légszennyezettség –, a kétütemű robogókat kitiltották.
Már nem ingyenesek a városi villanytöltők, a költségekkel automatikusan megterhelik az üzembentartó folyószámláját, de legalább a kizárólag elektromos autókból álló taxikat letiltották róluk, azok csak a telephelyükön töltődhetnek – ez nem is okoz nekik gondot, mióta az olcsó villanykocsik is simán elmennek ötszáz kilométert egy töltéssel. A taxisok meg eleve nem moroghatnak nagyon, csak útlezárásokkal érték el, hogy egyelőre megmaradjon a munkájuk.
Vannak már ugyanis önvezető autók. Egy vállalkozás teljesen robotizált flottát indított volna, forradalmasítva a személyszállítást, de gyorsan hoztak egy jogszabályt, úgyhogy az automata kocsik egyelőre a városi áruszállításban és a helyközi közlekedésben terjednek igazán, meg persze a trendérzékeny polgárok között.
Nyugalom, vannak még rendes autók is.
Szó van arról, hogy minden autóba kötelezően előírják az önvezető funkciót, de középkategóriától felfelé ez már természetes, extraként pedig a kisebb kocsikba is érdemes megvenni, mert ezek akkor is használhatók lesznek, ha betiltják a legnagyobb baleseti kockázatot: az embert, aki vezet.
Pedig most a legjobb villanyautót vezetni. Az újak egy töltéssel elmennek akár ezerötszáz kilométert is – igen, ha akarjuk, vezetnünk sem kell –, de sokan tisztában vannak vele, hogy – forgalomban legalábbis – már nem vezethetnek sokáig, ezért csak a szombat éjjel kapcsolják be a robotmódot.
És most a legjobb villanyautót, vagy erősen villanyos hibridet is venni. Egy új villanykiskocsi árából megvehető a fiatalkori álom, az autó, amely úgy nyújt szupersportkocsis élményt, hogy még szmogriadóban is autózhatunk vele, és nem zavar, hogy bő ezer forint a benzin literje.
A korukat megelőző autók előnye, hogy később sem tűnnek ósdinak, legfeljebb azt a kort már nem előzik meg. Lehet, hogy már tízéves egy 2018-as évjáratú i8-as – sőt, egészen biztosan tízéves –, a formája viszont kortalanul futurisztikus, még ha ez képzavarnak is hangzik, a ConnectedDrive-hoz hasonló hálózati navigációs rendszer még ma sincs minden kocsiban, meg persze közel négyszáz lóerő és összkerékhajtás sincs. Az élmény pedig olyan, amit réges-rég, a kétezres évek elején csak száz kilométerenként több mint húsz liter üzemanyag elégetésével, és annyi káros anyag kibocsátásával lehetett elérni, amennyit 2028-ban már leírni sem mer senki a történészeken kívül.
Egyre több befektető lát viszont fantáziát lezárt területeken kialakítandó úthálózatokban és élményparkokban, ahol a kétezres évek elejének elképesztő teljesítményű ikonikus sportautóit lehet vezetni. A nyugodt, tavaszi fasorban gurulástól a szerpentinen csapatásig mindent kipróbálhatnak a vezetők, akik ott nem gépek, hanem emberek. Csak saját felelősségre persze – ahogyan az néhány évvel azelőttig az természetes is volt.
(Fotók: BMW)
közlekedés | elektromos autó | bmw i8 | bmw i3
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!