Több száz japán márka és rizsfajta közül választották ki egy vakteszt során a "rizssommelier-k" a világ legjobb rizsét.
A világ legjobb rizse stílusos csomagolásban, arany dombornyomott dobozban lapul meg és nagyságrendileg harmincszor drágább, mint az átlagos rizsek, amiket egy japán szupermarketben megvásárolhatunk. A Guinness-rekordok könyve a világ legdrágább rizsének választotta meg még 2016-ban a Toyo Rice Corporation termékét, amit
elsősorban Japánban, az USA-ban és Szingapúrban értékesítenek és csupán néhány száz dobozt gyártanak belőle.
A többfordulós versenyen elsőként az ötezres mezőnyből választották ki a legjobb negyvenkettőt a szakértők, melyeket aztán a vakteszt során egyesével megkóstoltak a "rizssommelier-k". Az sem mindegy azonban, hogy a rizseket milyen körülmények között készítik és tálalják. Elsőként tökéletesre kell főzni ezeket, majd pontosan ötven percig hagyják hűlni, kóstoláskor pedig 40 Celsius-fok körüli hőmérsékletűnek kell lenniük ahhoz, hogy az ízek optimálisak legyenek.
Annak ellenére, hogy a Toyo Rice a világ legjobbja, a japánoknak nem ez a kedvencük, hanem az 1956 óta egyeduralkodónak számító Koshihikari.
Japánban körülbelül háromszáz rövid szemű japonica rizst tartanak számon, mindegyik egyedi rizsfajta, amelyet a növénynemesítők a rizsek különböző tulajdonságainak kombinációja szerint - például ragadósság, keményítősűrűség, a szemek nagysága, magas terméshozam, korai érés, jó hőtűrő képesség - termesztenek. Ezen tulajdonságok alapján határozzák meg, hogy
melyik rizsfajta ideális például egy fűszeres curry-be, vagy melyiket ajánlják a halak mellé köretnek.
Érdekesség, hogy a rizst körülbelül háromezer évvel ezelőtt hozták be Japánba Kínából, a gabona nemesítését pedig csak a 19. század végén kezdték meg. Az első rizsfajtát, a Riku-u 132-t 1921-ben adták dobták piacra. Az évtizedek során egyre nagyobb hozam és a csökkenő fogyasztás jellemezte a rizspiacot, ezért feleslegek keletkeztek.
A japán kormány 1971-ben rendelkezett a termelés csökkentéséről, innentől kezdve pedig
a gazdák a mennyiség helyett elkezdtek a minőségre összpontosítani.
Ma egy átlagos japán ember 53,5 kilogramm rizst eszik meg évente. Ez soknak hangzik, pedig pontosan a fele, mint amennyi az egy főre jutó fogyasztás volt 1962-ben. Az ok
elsősorban a szénhidrátcsökkentett táplálkozás egyre növekvő népszerűségében keresendő.
A japán döntéshozók már aggódnak, hogy a folyamatosan csökkenő trend milyen hatással lesz az egyre zsugorodó és elöregedő mezőgazdasági szektorra. A mezőgazdászok és kutatók pedig országszerte olyan új fajták nemesítésén dolgoznak, amelyek a legnépszerűbb Koshihikari fajtákat tartalmazzák, ugyanakkor kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek: azaz alacsony a kalóriatartalmuk, magas a rosttartalmuk és jobban ellenállnak a magasabb hőmérsékletnek.
(Forrás és fotók: TasteCooking)
étel | vakteszt | gaszronómia | rizs | verseny | japán
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!