Ha azt mondjuk, Veuve Clicquot, feltehetően mindenkinek a jellegzetes aranysárga pezsgőcímke jut eszébe, no meg a tény, hogy a világ egyik leggyakrabban vásárolt pezsgőjéből évente közel másfél millió palack fogy. A Veuve Clicquot azonban nem volt mindig ilyen sikeres: ha nem egy nő kezébe kerül a 19. században, talán teljesen eltűnt volna a történelem viharaiban.
Érdekházasság és a kockára tett örökség
Barbe-Nicole Ponsardin Reims-ben született, egy jómódú textiliparos lányaként, és a Clicquot család szomszédságában nevelkedett. Philippe Clicquot szintén sikeres textilipari vállalkozást vezetett, így Barbe-Nicole apjának volt a fő versenytársa. Megpróbálva megszilárdítani a két vállalkozás piaci pozícióját, a szülők azt tették, ami a 18. században teljesen elfogadott volt az üzleti életben:
gazdasági érdekekből összeadták gyermekeiket.
Annak ellenére, hogy szerelemről szó sem volt, a két fiatal között kiváló együttműködés alakult ki, ám figyelmük a textilipar helyett mind jobban a család kis pincészete felé fordult. A szülők nem támogatták a törekvéseket, ennek ellenére Francois és Barbe-Nicole úgy döntött: elsajátítják a borászat minden csínját-bínját. Míg Francois kevés tudással rendelkezett, Barbe-Nicole családjában komoly hagyománya volt a borkészítésnek.
A gazdasági környezet azonban a szülőknek adott igazat: a kis pincészet az összeomlás szélére került, ráadásul nem sokkal később, 1805-ben Francois hirtelen lázas lett, és tizenkét nappal később meghalt. A pletykák azonnal elindultak: volt, aki szerint öngyilkosságba menekült a fiatal férfi az üzleti kudarcok elől, mások pedig tífuszra gyanakodtak. Bármi is az igazság, Barbe-Nicole-t nem semmisítette meg a tragédia, sőt, egy merész javaslattal fordult apósához.
A teljes örökségét feltette, és mintegy egymillió dollárnak megfelelő összeget fektetett a pincészetbe.
Az ambíciózus nő levette a lábáról apósát, aki beleegyezett az ötletbe, azonban feltételhez kötötte azt: szerződést kötöttek egy ismert borásszal, Alexandre Fourneaux-val, aki mellett a nő egyfajta gyakornokként tanulta el a mesterség alapjait. A pénz azonban négy évvel később elfogyott, Barbe-Nicole pedig apósától kért és kapott további támogatást.
Orosz cártól a világhírnévig
A nő a jövőt az orosz piacban látta a napóleoni háborúk végén. A blokádok azonban a háborúk alatt megbénították a kereskedelmi hajózást, így Barbe-Nicole-nak szabályosan csempésznie kellett a pezsgőit – elsőként Franciaországból Amszterdamba, ahonnan aztán a szállítmány Oroszország felé vehette az útját. Pezsgője I. Sándor cár udvarában debütált, aki bejelentette:
soha többé semmilyen más italt nem hajlandó inni, annyira ízlett neki a Veuve Cliquot.
Barbe-Nicole gyakorlatilag kistermelőből hirtelen világhírnévre tett szert, és mindenki az ő italát akarta. Annyira megnőtt a pezsgője iránti kereslet, hogy immáron nem a csődtől félt, hanem azon aggódott, hogy nem tudja teljesíteni az összes megrendelést. A pezsgőkészítés abban az időben hihetetlenül nagy pazarlás mellett működött, a nő pedig rájött, hogy javítania kell a termelés hatékonyságán ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a kereslettel.
Forradalmian új eljárást dolgozott ki: az elsődleges erjesztést követően palackozta a pezsgőket, majd az üvegeket fejjel lefelé állították a második erjedésre. Az új módszer segítségével nemcsak az ital minősége javult, de jelentős mértékben felgyorsította a gyártást is. Az új technika rendkívül bosszantotta versenytársait, különösen Jean-Rémy Moët-t, aki nem tudta lemásolni a módszert. Pedig mindent megtett annak érdekében, hogy megszerezze az eljárás pontos részleteit.
Annak ellenére azonban, hogy ebben az időszakban már rendkívül sokan dolgoztak Barbe-Nicole-nak, senki sem fedte fel a titkot.
A pezsgőgyártás növekedésével Barbe-Nicole egy globális birodalom felépítését tűzte ki célul. Veuve Clicquot pezsgőt exportált a világ legtávolabbi pontjaira, Lappföldtől kezdve egészen az Egyesült Államokig. Pezsgőbirodalmának kiterjedése ellenére élete során soha nem hagyta el Franciaországot, sosem házasodott újra, életét az üzletnek és a vállalat jövőjének szentelte. Döntéseit pedig sosem bánta meg. Egyik unokájának írt levelében így fogalmazott:
"A világ örök mozgásban van, és neked kell kitalálnod a holnap dolgait. Mások előtt kell járj, határozottnak kell lenned. Cselekedj bátran!"
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Getty Images, Unsplash, Pixabay)
pezsgőház | gasztrotörténelem | pincészet | pezsgő | gasztronómia
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban

Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!