Az északkelet-törökországi Haremtepe egy ijesztően meredeknek tűnő hegy tetején pihenő hatalmas, zöld óceán által körülvett szigetnek látszik, holott a nagyvíz helyett teaültetvények zöldellő, bokros sorai ölelik át.
"Ez a hely különleges" – mondja Kenan Çiftçi, a szédítően magasan fekvő faluban található teaültetvény és kávézó tulajdonosa. "Normális esetben teát csak az egyenlítői területeken lehet termeszteni, ám a környék mikroklímája, vagyis a rengeteg napsütés és eső azt jelenti, hogy a tea itt bátran virágozhat."
Errefelé és Rize-ben – a Fekete-tengerrel határos, párás éghajlatáról, monszunszerű esőzéseiről és lélegzetelállító kilátásáról ismert tartományban – termeszti a tealevelek nagy részét a világ legnagyobb teafogyasztó nemzete.
Utóbbi nem elírás: bár a britek és a kínaiak a teatörténelemben nagyobb figyelmet kapnak, de egyes becslések alapján Törökországban a legmagasabb az egy főre jutó fogyasztás a világon. A Nemzetközi Teabizottság szerint egy átlagos török évente négy kilogrammot fogyaszt a levélből, ami napi négy pohár teával egyenértékű. És ugye 85 millió emberről beszélünk.
A törökök a çaydanlık nevű, szamovárszerű eszközben főzött, erős, laza levelű fekete teát általában kis, tulipán formájú poharakból kortyolgatják. A török tea hagyományos főzési technikája egy sajátos, két egymásra helyezett üstből álló "duplaforraló" rendszerre épül és sok időt vesz igénybe, emiatt a török mindennapi élet lassabb tempót diktál. "A teafogyasztás legalább annyira társadalmi tevékenység, mint amennyire kulináris élvezet" – mondja Hüseyin Karaman egyetemi rektor, aki az év elején egy igazi teakönyvtárat nyitott összesen 938, a teával foglalkozó könyvvel.
A Fekete-tenger bukolikus tájaitól kedzve a kelet-törökországi kurd teakertek laza hangulatán át az isztambuli ultramodern kávézókig mindenre használják a teát,
legyen szó az idegenek üdvözlésétől a barátokkal való találkozásig; a nap elindításától az étkezés végi lazításig; vagy egy társasjáték közbeni hosszas szürcsölgetésig.
A tea fogyasztása mélyen összefonódott a török kultúrával, és egészen a Selyemút idejéig nyúlik vissza. Annak idején az út menti vendéglőkben voltak külön teaszobák, ahol a fáradt kereskedőket fogadták. II Abdülhamid uralkodása alatt még 1876 és 1909 között az Oszmán Birodalom teljes területén ültettek teát, de a terméshozam gyengének számított, mivel a legtöbb helyen nem volt megfelelő az éghajlat. Később rájöttek, hogy a Fekete-tenger vidéke jóval alkalmasabb a erre, úgyhogy 1947-ben megalapították az ország első teagyárát Rize-ben.
"A nagyüzemi teatermelés itt viszonylag modern jelenség" – teszi hozzá Karaman. "De gyorsan fejlődött és terjedt el, illetve mélyen beágyazódott a kultúrába. Manapság már úgy érezzük, mintha a tea évezredek óta létezne".
Bár egyes becslések szerint Törökországé a világ teatermelésének tíz százaléka (tavaly 275 ezer tonnát dolgoztak fel), a legtöbbet mégis belföldön fogyasztják.
A legnépszerűbb az ősi fekete tea fajta, amit Rize terebélyes teaültetvényein termesztenek. Némi változás azonban érződik, mivel például a 2016-ban alapított startup, a Lazika szakítani látszik a hagyományokkal. A kizárólag kistermelőkkel együttműködő vállalat organikus zöld és fehér teákat állít elő, gyakran helyi alapanyagokat, köztük a közeli Kaçkar-hegységből származó yayla virágot használva, ami lágyítja a tea ízét a helyiek szerint gyógyhatása is van.
"A török tea az emberek régi szokásaira koncentrál" – mondja Emre Ercin alapító. "Nincsenek variációk, mindig ugyanaz az íz. Mi ezen szeretnénk változtatni."
Úgy tűnik, van is rá igény.
A Lazika 2021-ben még "csak" hét tonnányi kézzel szedett teát dolgozott fel, aztán a termelés jelentősen felpörgött, idén már huszonöt tonnában gondolkodnak. A vállalat egy teázót is nyitott Isztambulban és továbbiakat is tervez. Az alapító szerint a török teafogyasztók szeme kinyílt, nyitottak lettek az új ízekre.
Néhányan más megközelítést alkalmaznak. Aytul Turan például, aki a Rize-ben működő, nők által irányított Tea Chef cég társvezetőjeként dolgozik, 2017-ben Kínában tett látogatása után vágott bele a kézi készítésű teabizniszbe. "Úgy próbálom a legjobbat hozni, hogy a kézzel szedett, friss tealeveleket a teanövény károsítása nélkül, nagy gondossággal és precizitással, a termék szerkezetének megőrzése mellett dolgozom fel" – mondja.
Azzal a tudattal indultak el, hogy nekik, fiataloknak felelősségük van a török tea történetének megismerésében, fejlesztésében és megújításában.
Utóbbiak érvényesek az állami tulajdonú teavállalatra is; a Çaykur negyvenöt gyárában több mint tízezer embert foglalkoztat. Innovatív laboratóriumaiban a fehér köpenyes tudósok folyamatosan új technológiákat és technikákat tesztelnek a végtermék ízének és állagának javítása érdekében, a pH-szinttől a színtónusig mindent nyomon követnek. Bizonyos keverékekhez a "2,5 levél" eljárást alkalmazzák, melynek során a teabokornak csak a bimbóját és két legfiatalabb levelét veszik le – sokak szerint ennek köszönhető a legkifinomultabb íz.
A törökök számára a tea a napi étrend egyik legfontosabb része. Miközben a teakultúrájuk folyamatosan fejlődik és új irányok felé tart, a legfontosabb feladata megmarad. Összehozza az embereket, hiszen úgy tartják, tea nélkül nincs élet.
Törökország felfedezése a gasztronómiánál kezdődik. Az ország konyháját a klasszikus fogások, a fűszeres húsok és a mártogatósok jellemzik. Összeállításunkban csupa olyan ételeket mutatunk, amik kihagyhatatlannak számítanak egy török nyaralás során.
(Forrás: CNN, fotók: Getty Images, Unsplash)
rize | törökország | tea | fogyasztás | tealevél | kultúra
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!