A kérdésre nincs még egyértelmű válaszom, de erősen hajlok az igen felé.
Klasszikus értelemben véve sosem voltak példaképeim. Gyerekként vélhetően annak tartottam egy-két kedvencet, de mai fejjel visszagondolva már máshová helyezném el őket. Tisztelek, becsülök, kedvelek egy-egy sportolót, vagy színészt, ám mégsem érzem azt, hogy bármelyikükre is etalonként kellene tekintenem. Leginkább azért nem, mert eltérő körülmények mentén haladtunk és haladunk előre az életben.
Nem állítom, hogy negyven fölött arcon cirógatott a változás szele, az meg végképp szürreálisan hangzik, hogy nagyjából "félidőben" egy fiktív karakter mutasson nekem példát a továbbiakra. Mégis, valami ilyesmi történik.
A fordulat oka pedig egy világsikerű széria címszereplője.
A Ted Lasso sorozat alapsztorija szerint egy alacsonyabb ligákban ténykedő amerikaifoci-edző állást kap az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság, a Premier League egyik londoni csapatánál úgy, hogy lényegében bemutatkozó sajtótájékoztatóján hall először az európai futball szabályairól (Azt nyilván ne feszegessük, hogy a valóságban mennyi realitása lenne egy ilyen kinevezésnek). Ebből máris sejthető, hogy a "szakember" nem a zseniális taktikai húzásaival rántja össze a csapatot, hanem – vérbeli amerikaiként – inkább motivációs erejére építve próbálja maga mellé állítani a teljes joggal szkeptikus környezetét.
Ehhez hasonló helyzetbe eddig tudtommal nem kerültem, úgyhogy képzeletben nem ezért nézek fel az energiától kicsattanó, hiperpozitív, kedves, figyelmes, csupaszív, segítőkész és irigylésre méltóan optimista Magnum-bajszos főhősre, aki mindeközben nemcsak, hogy ki tudja és ki is meri mondani azokat a dolgokat, amiket nem merünk, vagy egyáltalán nem akarunk, hanem még a rosszakaróinak is öleléssel bocsájt meg. Egy idő után persze sok tud lenni egy olyan figura, aki egy morcosan ébredező angliai hétfő hajnalban is csak a jót látja, de az epizódok alatt egyáltalán nem gondoltam erre. Inkább arra figyeltem, hogyan reagál egy-egy megoldandó problémára és hogyan lehetne átültetni a szemléletét a saját életembe. Rájöttem, hogy igazából semmibe nem kerül, mert a hozzávalók (szív, humor, odafigyelés, kreativitás, optimizmus) lényegében megvannak.
Csak jól kell adagolni őket.
Ahogyan mindenkiében, úgy az én életemben is akadnak nehezebb időszakok, hívatlanul bekopogtató bonyodalmak. Korábban is megtanultam már, hogy nem tesz jót a lelkemnek, ha marcangolom magam, és olyanok miatt aggódok, amikre nincs ráhatásom. Amire pedig van, ahhoz ezentúl megpróbálok Ted fejével gondolkodva hozzáállni. Szívvel, humorral, odafigyeléssel, kreativitással, optimizmussal. Sokkal könnyebb úgy előre haladni.
(Fotó: Apple TV)
sorozat | tárca | karakter | példakép | Ted Lasso | jegyzet
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!