Aki még emlékszik a jobb híján szocializmusként emlegetett korszak autóhoz jutási lehetőségeire, vagy legalább hallott arról, hogyan zajlott akkoriban a lakosság ilyenfajta mobilizálása, megérti, hogy akkoriban nem az volt a fő kérdés, mennyire nevezhető sportosnak az áhított, majd nagy nehezen megszerzett négykerekű. Általában semennyire – ettől még megvolt a vágy is a sportosabb, vagy legalább annak látszó autók iránt, sőt, kísérletek is voltak e vágy kielégítésére.
FSO Polonez Coupé
Hogy lehet dinamikus menetteljesítmények nélkül sportautót építeni? Hát kupéformával! Ezt az iskolát követte a Polonez. Bár nálunk nem forgalmazták, valamelyest ismerhetjük, mert a nálunk is népszerű Nagypolszki kicsit frissített műszaki alapjait használta. Rettenetes kocsi, de a formája a nyolcvanas években kifejezetten divatosnak számított – hála Giugiaróéknak. Valamiért úgy gondolták, az olasz mesterműnek jót fog tenni egy kis lengyel berhelés, ezért egyszerűen elhagyták a hátsó ajtókat.
Az eredmény szörnyű lett, utána viszont szerencsére megigazították a formát, és kicsit arányosabb lett. Ötven darab után mégis leállították a gyártását, lehet, hogy inkább szerencsére, mint sajnos.
Škoda kupék
Farmotoros és kupé – nyugaton ez a 911-es Porschét jelentette, keleten a hetvenes években a Škoda 100-as kupéváltozatát, a 110R Coupét.
Ez – az FSO-val ellentétben – harmonikus lett, a keret nélküli ajtók, a ralis hangulatú dísztárcsák és a később megjelenő ikerfényszórók igazán vágyott sportautóvá tették, ha már a teljesítménye nem annyira. Kétszer drágább volt, mint egy Trabant, ebből is sejthetjük, hol helyezkedett el a KGST személyautóinak nem túl hosszú presztízslistáján. Majdnem 57 ezer példány készült belőle, amiből bőven jutott Nyugatra is.
Mondhatnánk, hogy a 110R sikere után nem is volt kérdés a folytatás, de a keleti blokkban a piaci logika finoman szólva sem volt vezérelv. A lényeg, hogy lett folytatás, előbb a modernebb, de kevésbé mutatós Garde (Nyugaton: Rapid), utána a Rapid (bizony, nem napjainkban kínáltak először ilyen néven autót a csehek).
Utóbbi végre nem csak a lejtő tetővonalával idézte a sportosságot: ötfokozatú váltót és akár napfénytetőt is kapott, 1986-tól pedig a majdani Favorit 1,3 literes motorját is. Tizennyolc másodperc alatt gyorsult százra – de micsoda élvezetes tizennyolc másodperc volt az egy Rapid-tulajnak!
Škoda Super Sport Typ 724
Nem az elképzelés hiánya miatt lettek még az említett sportos Škoda kupék is kicsit vérszegények. Még a korszerű autók gyártásához lehetetlen körülmények ellenére is mindent elkövettek a mérnökök, hogy valami nagyot alkossanak.
A sokatmondó nevű Super Sport üvegszálas karosszériáját nézve szinte hihetetlen, hogy 1971-ben készült – kényszerből viszont a szupersportautósággal nehezen vádolható 110R 1,1 literes motorját szerelték bele, még ha középre is. Bukólámpát és különleges, a szélvédővel együtt felnyíló ajtókat kapott, utána pedig egy nagy nyetet a pártvezetéstől, így se továbbfejlesztésre, se sorozatgyártásra nem nyílt mód.
Filmszerepet viszont kapott a prototípus: a Vámpír négy keréken című csehszlovák sci-fiben feltűnt feketén, kockalámpákkal.
Volga M24 V8
A Volgát nem a népnek szánták, hanem azoknak a funkcionáriusoknak, akiknek Csajka már nem járt, a Nagypolszkinál, majd a Ladánál azonban többet érdemeltek a hierarchia szerint. A szögletes, M24-es jelű Volgát 2,5 literes, 98 lóerős motor hajtotta, ami az 1,4 tonnás karosszériát inkább csak gurította, mint repítette.
A szovjet állambiztonsági bizottság, vagyis a KGB számára azonban készültek igazi titkosügynöki sleeperek: a 24-24-esekbe a Csajkák 5,5 literes, 195 lóerős V8-as benzinese került. Ereje ellenére persze nem igazi sportkocsi, de mégsem hagyhattuk ki ebből a válogatásból.
Melkus RS 1000
RS, mint Rennsportwagen, vagyis verseny sportautó. A keletnémet autóversenyző-legenda, Heinz Melkus a 353-as, azaz a kétütemű kocka Wartburg alapjaira készítette el a sirályszárnyas műanyag karosszériát, amelyet bármely neves autógyár nyugodtan a nevére vehetett volna.
A motor teljesítményét három karburátorral hetven lóerősre húzta, ami a 680 kilós saját tömeget tényleg lendületesen mozgatta. A Melkusok kézzel, Wartburg-, Trabant- és más, elérhető alkatrészekből készültek, elvileg autóversenyzők számára. A divatos forma miatt azonban a párt magasabb rangú tagjai is szemet vetettek rájuk, és – mivel a vásárláshoz pártengedély kellett – könnyen hozzá is juthattak.
Vezetni viszont nehéz volt, a motor felforrósította az utasteret, ezért hamar eladták, így végül az RS 1000-esek tényleg az autóversenyzőkhöz kerültek – ők nem csak álmodtak szocialista sportautóról.
Ez is érdekelhet:
A Vissza a jövőbe-filmekből ismerős vérszegény-vérpezsdítő sportautó és tervezőjének története még a kocsi szárnyas ajtajainál is sokkal érdekesebb.
volga | szocialista autó | skoda super sport | polonez | skoda | v8
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!