Stanley Donwood több mint húsz éve tervez borítókat a legendás brit együttesnek, most egy csokorba gyűjtötték ezeket.
A brit alternatív rockban lassan harminc éve csúcstartó Radiohead 1994 óta dolgozik együtt lemezeik megjelenésén a festőként, illetve grafikusként működő Stanley Donwooddal. A művész és az együttes frontembere, Thom Yorke még egyetemista korukban találkoztak az Exeteri Művészeti Egyetemen, ám kapcsolatuk korántsem indult fényesen. Donwood egy interjúban azt nyilatkozta, első ránézésre nagyon nem szimpatizált a fiatal, szétcsúszott figurának tűnő Yorke-kal, aztán idővel rájött, hogy sokkal több közös van bennük, mint azt gondolná.
“Tudtam, hogy vagy nagyon fogom utálni ezt a csávót, vagy annyira jól tudunk majd együttműködni, hogy életünk végéig közösen dolgozunk majd”
– mesélte Donwood.
Szerencsére a két opció közül az utóbbi következett be, és az 1994-es My Iron Lung című lemez borítójának tervezése óta nemcsak az összes Radiohead album arculatát ő tervezte, de Thom Yorke szóló lemezeit is.
Míg az első közös munka egészen visszafogottnak bizonyult – az albumon utcán várakozó emberek lábai láthatók, kissé elmosódva, zavarosan –, addig a 2000-ben megjelent Kid A című korong borítója már sokkal merészebbre sikerült. Donwood akkor első dizájnként egy teljes, hegyvidéki tájakat ábrázoló sorozatot készített, második opcióként pedig mutáns medvéket ábrázoló grafikát, azóta pedig a legkülönfélébb grafikákat készítette el az együttes számára. Nem csoda, hogy Donwood és a Radiohead neve teljesen összeforrt.
A grafikusművész olyannyira beágyazta magát a zeneiparba, hogy 2006-ban egy saját, független lemezkiadót is létrehozott egy producerrel karöltve, ez lett a Six Inch Records. Sajnos a kiadó csak három évig működött, de a történetet ismerve felmerül a kérdés, vajon nem volt-e ez egy tudatos cselekedet. A három év alatt ugyanis összesen három albumot adtak ki, mindegyiket háromszázharminchárom példányban, amelyekhez különböző eseményeket is csatoltak. Bár Donwood mindenhol azt nyilatkozta, hogy a vállalkozás életképtelen volt, miután ezeket a lemezeket eladták, az sem kizárt, hogy egy művészi koncepció volt az egész.
A legtöbb lemezborító különlegessége abban rejlik, hogy a rajzokat, grafikákat, festményeket nemcsak Donwood készítette, hanem gyakran Yorke is hozzájárult a végeredményhez. Az OK Computer című korong borítójánál például ez volt a helyzet – Donwood rajzolt, míg az együttes sokoldalú frontembere számítógépen készített képeket tett hozzá.
A két művész közös munkája sosem úgy zajlott, mint egy átlagos arculattervezés. Yorke és Donwood között sosem volt meg az az alá-fölérendelt viszony, amit gyakran a megrendelők és a tervezők között láthatunk. Minden esetben olyannyira egymásra voltak hangolva és annyira hasonló elképzeléseik voltak, hogy szinte összeolvadtak a kettejük fejében kavargó gondolatok. Néhány évvel ezelőtt a frontember egy nyilatkozatában elmondta, a borítóknak sokkal nagyobb jelentőségük van annál, mint, hogy egyszerűen csak jól nézzenek ki. Az OK Computer-hez készült alkotásnál is többletjelentést kapott a rajz. “Valaki elad valami olyat, amit igazából nem is nagyon akar, ráadásul csak azért veszi fel a kedvesség álarcát, hogy ezt a valamit el tudja sózni. Ez a borító számomra ezt jelenti. Az összes albumborító megmutat valamit, olyan fontos részleteket, amiket a dalokba már nem tudtam belepréselni, de mindenképp el akartam mondani” – mesélte Yorke.
Bár Donwoodnak sosem voltak zenei ambíciói, tényleg csak a véletlen és Thom Yorke barátsága sodorta a zeneipar felé, mindig is nagy inspirációs forrást jelentett a számára. Ahogyan a 2000-es évek elején is mondta:
“Imádok más művészekkel együtt dolgozni. Bár nem értek a zenéhez, szeretem azt, ahogy beindítja a gondolataimat.”
A grafikus 2006 óta minden évben bemutatkozott egy-egy kiállítás keretén belül – többek között Londonban, Barcelonában, Amszterdamban, Rómában, San Franciscóban és Hollandiában is találkozhattak az alkotásaival a megrögzött Radiohead-rajongók. Ennek ellenére Donwood az elmúlt bő húsz év alatt mindig tartózkodott a rivaldafénytől. Nagyon ritkán ad interjút, Yorke-kal együtt is alig mutatkozik, és egy teljesen jelentéktelen, elhagyatott teremben dolgozik Somersetben, ami régen táncházi esteknek adott otthont, vagyis semmi köze nincs a művészeknek kialakított stúdiókhoz.
Ha végignézzük a Radiohead számára készített albumait, láthatjuk, hogy Donwood szinte minden alkalommal más technikát használt a borítók elkészítéséhez. Mivel alapvetően festőként és grafikusként dolgozik, rajzokból és grafikákból találunk legtöbbet, de nincs hiány a vegyes technikákból sem – kifejezeten szeret kísérletezni. A 2007-ben megjelent In Rainbows című lemezhez például maratást használt: fotókat készített, majd ezeket savas fürdőbe helyezte, így különböző színek jelentek meg a képek felszínén. “Tökéletesen illett a címhez. Nagyon színes lett, és mégsem annyira vidám, mint amikor az égen látunk egy szivárványt. Inkább olyan érzést nyújt, mint amikor egy pocsolyában, a koszos úton tűnik fel ez a természeti tünemény” – nyilatkozta az alkotó.
Az elmúlt huszonöt év lemezborító termése már igazán megérdemelte, hogy egy csokorba gyűjtsék őket, és így is lett. A There will be no quiet című könyv, minden oldala Donwood és a Radiohead kapcsolatáról szól, ráadásul nemcsak a kész munkákat találjuk meg benne, hanem olyan installációkat és terveket is, amelyek sosem vagy csak nagyon ritkán kerültek nyilvánosság elé. Radiohead-rajongóknak egyértelműen kötelező alapmű, de a kortárs művészetek kedvelőinek is igazi csemege.
Anglia | radiohead | stanley donwood | könyv | grafika
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!