Az „üttusa” könnyen hozzáférhető, roppant egészséges, mégis csak nyomokban tartalmaz profizmust. A végére jártunk, mitől olyan nehéz, és hogyan legyünk fifikásak minden elemében.
Skandinávia eleve lenyűgöz bennünket a hyggével és a lagommal, a futással egybekötött szemétszedés, a plogging már majdnem tisztán sport, a racketlon pedig egyértelműen az. Bár csupa tradicionális sportágból áll, kicsit olyan, mint amikor egy mesterszakács jól ismert ízek merész kombinálásával valami egészen újat alkot:
a racketlont pingpong, tollas, squash és tenisz alkotja.
Mivel északon hosszú a tél, ám kiváló az infrastruktúra, adta magát a négy sportág keverése. Svédországban 1990-ben már országos bajnokságot rendeztek, majd 2001-ben megtartották az első vébét is, a férfiaknál két finn, egy svéd, a nőknél egy finn, két svéd állt a dobogóra.
Egy racketlonmeccset a legkisebb ütőtől a legnagyobbig játszanak végig, pingpong, tollas, fallabda, tenisz tehát a sorrend, mindegyikből egy-egy 21 pontos szett megy le. Értelemszerűen az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti.
Aki itt igazán jó akar lenni, legalább két szakágban kiemelkedőnek kell lennie, vagyis
„ha Roger Federer beállna racketlonosnak, nem ártana megcsillantania a tehetségét mondjuk tollasban is”
– magyarázza a csapatban világbajnok, kétszeres Eb-ezüstérmes Nagyiványi György.
A logika mentén Fred Perry lehetett volna az első racketlon-sztár, aki 1929-ben Budapesten nyert pingpongvébét, majd teniszezőként 1934 és 36 között rendre behúzta Wimbledont.
De maradjunk csak Nagyiványinál, aki kifejtette, miért kiszámíthatatlanabb az „üttusa”, mint bármelyik összetevője önmagában. Még a legjobb sportágában sem veszíthet pontot könnyelműen a játékos, mert akkor az összes többiben csúnyán megbüntetik. Viszont az is nyerhet, aki kikapott három sportágban, egyben viszont fölényesen győzött.
Egy horvát profi pingpongossal megtörtént, hogy 21-0-ra nyert az asztalnál, ám végül elveszítette a meccset.
Ráadásul mind a négy ütős sport más gondolkodást igényel. „A pingpong alfája és omegája a szerva és annak a fogadása – fejtegeti Nagyiványi. – A tollas kulcsa, hogy minden pozícióból tudni kell elütni az ellenfél térfelének alapvonaláig, máskülönben lerövidülsz, és onnan az ellenfél megöli a pontot – főleg fonák oldalról nehéz ezt. Squashnál a hátsó faljáték a nehéz: bizonyos szituációkban nem tudok a labda mögé kerülni, ilyenkor nekiütöm az üvegfalnak, és azon keresztül játszom be a frontfalat, azaz hátrafelé is kell gondolkozni. A teniszben megint a szerva a legfontosabb elem, ami a legösszetettebb mozgásforma, és mert egy rossz szervával kegyetlenül lekontráznak.”
A racketlon már letisztult sportággá vált, nemzetközi szövetséggel (FIR), pénzdíjas versenyekkel, a regisztrált játékosok száma is folyamatosan növekszik. Ez a tendencia azonban nem kedvez a magyaroknak: míg négy és fél éve a világranglistán tizenkét magyar szerepelt az első százban (hét férfi és öt nő), jelenleg három: Janzer György, illetve Sákovics Virág és Németh Ágnes.
Itthon "nehezebben terjed a sport, mert nincsen elég létesítmény: Budapesten kizárólag a Római Teniszakadémián van egy üzemeltető kezében a tenisz- és a squashpálya, de még ott is hiányzik a másik két sportág. Nem lehet versenyt rendezni anélkül, hogy több üzemeltetővel egyeztetnénk” – magyarázta bő négy éve Nándori Levente, aki akkor éppen a tizedik helyen állt a ranglistán.
Jelenleg minden kategóriából a többszörös Európa-bajnok Francia Balázs fia, Botond az egyetlen top tízes magyar játékos: hetedik a junior páros ranglistán. A családi páros nyert is nemzetközi versenyeket, és pontosan ezek a közös sikerek motiválják őket.
Számukra nem létezik olyan forgatókönyv, mint a síelő Kostelic családnál, ahol Ivica és Janica is vb-győzelemig, olimpiai érmekig jutott, miután a szüleik komoly áldozatot hoztak értük, Ausztriába járatták őket edzeni hosszú éveken át. Botond inkább a profi tollaslabdára megy rá, a racketlon többi sportágára pedig csak a nagy versenyek előtti felkészülés során hangol rá. Célja azért így is van, méghozzá túljárni a nagy ellenfele, Leon Griffiths eszén, akitől szoros döntőkben kapott ki többször is.
Jól mutatja a sportág fejlődését, hogy a kezdeti svéd, finn, és általában skandináv fölény után 2012-re már Ausztria vezette a vébék öröktáblázatát, és ma már meghatározó a csehek, németek, lengyelek, angolok jelenléte is.
Ezzel együtt még a világon senki nem él meg a racketlonból, a világ legjobbjai is csak nullára jönnek ki a pénzdíjakból.
Nagyot lendíthetne a sportág szekerén, ha egy igazi világsztár is csatlakozna a mezőnyhöz. Ehhez képest nemrég a racketlon királya, a hatszoros világbajnok dán Jesper Ratzer is visszavonult, miután gyereke született. Ratzer profi tollasos volt, de a racketlon többi sportágára is nagyon céltudatosan edzett. Három és fél éven át veretlen volt, 26 torna 109 meccsén nem kapott ki zsinórban. A dán legenda felszerelését fizette ugyan egy szponzor, de a versenyekre már a saját pénzéből utazott. Nemrég végzett neurológus lett, ám a sport és a tanulás miatt úgy érezte, elhanyagolta a barátait.
Ha már a felszerelés szóba került: a pingpong, tollas, squash trióhoz elég egy cipő, de a teniszhez váltani kell, ezenkívül minden ütőből kell tartalék. Nem csak azért, mert bármelyikkel bármi történhet, ahogy Nagyiványi mondja, „profi cucc kell, hogy ne toljam el a felelősséget magamtól.” Lám-lám, csak mert a sportág amatőr, a szemlélet még lehet profi.
(Fotók: Tóth István, Getty Images)
tollas | pingpong | tenisz | extrémsport | racketlon | squash
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!