Nincs még egy olyan kikötő, mint a szardíniai Porto Flavia, ahol az ércet közvetlenül a szikláról eresztették le az odalent várakozó teherhajókba.
1922-ra a tizenhetedik század óra működő masuai bánya elérte a termelés csúcspontját, és minden korábbinál több ércet bányásztak ki innen. A hatékonyság kérése azonban kezdett komoly problémává válni. Abban az időben a cinket és ólomércet csak hosszadalmas, veszélyes és költséges folyamat árán lehetett kisebb hajókkal a bányákból a legközelebbi kikötőben várakozó gőzhajókra szállítani, a munkát ráadásul gyakran akadályozta az időjárás is.
A probléma megoldására a bánya tulajdonosai Cesare Vecelli olasz mérnököt kérték fel. Vecelli pedig felmérte a Masua melletti partvidéket, olyan helyet keresve, ahol a gőzhajók biztonságosan kiköthetnek, hogy a bányák közelében lehessen kirakodni. A kiválasztott helyszín egy magas, sziklás, tengerbe nyúló sziklafal lett. A terv hallatán sokan felhúzták a szemöldöküket, Vecellinek azonban zseniális ötlete volt.
Azt javasolta, építsék közvetlenül a sziklafalba a kikötőt.
A sziklafalat alagútrendszerrel kössék össze a sziklák tetejével, ahonnan az ólmot és a cinket szállítják. A választott helyen a víz elég mély és védett volt ahhoz, hogy gőzhajók kiköthessenek ki, azokat pedig pusztán a gravitáció segítségével lehetett megrakodni.
Merész ötlet volt, de támogatói úgy döntöttek, hogy elfogadják. A munkálatok 1923-ban kezdődtek, és a veszélyes építkezésben szakértő bányászokból és hegymászókból álló csapat is részt vett. Dinamit és mechanikus fúrók segítségével a munkásoknak sikerült két, egymás fölött elhelyezkedő alagutat kiásniuk, körülbelül hatszáz méter hosszan. Az alagutakhoz kilenc függőleges akna csatlakozott, amelyek az érc tárolására szolgáltak.
A felső alagútban egy kis elektromos szerelvényt helyeztek el, amellyel az ércet felülről lehozták. Ezután a tározókba borították, ahonnan az alsó alagútban lévő szállítószalag-rendszerre lehetett kirakodni. A szállítószalag az alagúton keresztül lefelé futott, majd a víz fölött tizenöt méternyire kinyúlt. Az alatta horgonyzó teherhajókat néhány nap alatt meg lehetett tölteni a segítségével.
A bányavállalat kérésére Vecelli néhány tisztán esztétikai részletet is beépített, többek között egy betontornyot, egy íves ajtónyílást és íves ablakokat, ami a kikötőnek egyfajta történelmi eleganciát kölcsönzött.
Figyelemre méltó, hogy a kikötő építése kevesebb mint két évig tartott. A bányatulajdonosok el voltak ragadtatva, különösen, amikor rájöttek, hogy az újonnan üzembe helyezett sziklakikötő mintegy hetven százalékkal csökkenti a termelési költségeiket. Teljesítménye elismeréseként megengedték Vecellinek, hogy ő adjon nevet a kikötőnek, a mérnök pedig a lányáról, Flaviáról nevezte el, aki épp abban az évben született.
A Porto Flavia forgalma az 1960-as években a helyi bányaiparral együtt hanyatlani kezdett, végül az 1990-es években bezárták, ma turistalátványosságként működik.
A masuai parttól induló út mentén juthatunk el hozzá, de a látogatás csak vezetett túrával lehetséges, és előre kell foglalni az iglesiasi idegenforgalmi irodában.
A sziklafalak világszerte sok érdekes látványosságot nyújtanak, egy sziklafalon lóg például a világ legextrémebb kisboltja, az Amalfi-part egyik legeredetibb élménye pedig egy középkori sziklabástyához épült szálló.
(Forrás: Atlas Obscura, képek: Unsplash, Getty Images)
szardínia | olaszország | kikötő | bánya | bányászat | Porto Flavia
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!