Új modellként hatalmas presztízse volt, aztán kikopott a köztudatból, ma pedig nagyítóval kell keresni ennek a gyönyörű és különleges típusnak a megmentésre érdemes példányait. Magyarország alighanem egyetlen felújított Peugeot 404 Coupéját mutatjuk be.
A Roadster olvasói talán még emlékeznek Pásztor Tamás veteránautó-gyűjteményének első Peugeot-jára: az egész életében francia autók közelében mozgó és dolgozó szakember 2003-ban vásárolta meg a 404-es szedánt. Bár az 1960-ban bemutatott autóból másfél évtizedes pályafutása alatt több mint 1,8 millió darabot gyártottak (és további egymilliót Európán kívül), a kétezreses évekre a számuk erősen megcsappant. Gyűjtői értéke akkor még nem volt a szériának, ellenben megbízható mechanikájuk, robusztus szerkezetük és kiemelkedő kényelmük miatt a lelket is kihajtották belőlük a tulajdonosok, a fennmaradt darabok helyreállítása ezért gyakran bizonyul sziszifuszi munkának.
Teljesen más volt a helyzet az 1962-ben bemutatott kabrióval és az egy évvel előtte érkező kupéval, ezekből ugyanis
összesen csupán 17 ezer darab készült, méghozzá meglehetősen körülményesen.
A Peugeot legyártotta az alvázat, majd azt átszállították Olaszországba, a Pininfarina műhelyébe. Itt szerelték fel a helyben gyártott borítólemezeket, majd a kész autó visszaindult a franciaországi Sochaux-ba, hogy megkapja a hajtásláncot.
A módszer rendkívül lassúvá és nehézkessé tette a termelést, emiatt a Peugeot 404 Coupé még azzal együtt is drágább volt, mint egy Jaguar E-Type, hogy a gyár a bekerülési költségek alatt kínálta a vevőknek. Ennek ellenére sorban álltak a kocsiért az érdeklődők, hiszen tudták, hogy a 404-es robusztus technikáját és kényelmes futóművét kapják meg a kor talán legkecsesebb idomaiba csomagolva –
sokan hasonlították a Pininfarina jellegzetes kéznyomát egyértelműen magán viselő autót a kultikus Riva motorcsónakokhoz.
Hogy mennyire szoros a rokonság a négy- és kétajtós modellek között, jól mutatja, hogy bár az utóbbiak motorházfedele előrefelé nyílt, a motortérben meghagyták a szedán zárszerkezetét is.
1967-ben készült a képeken látható 404 Coupé, amelynek 1916 köbcentis négyhengeres motorja 96 lóerős, ezzel a 4,49 méter hosszú, 1125 kilogrammos kupé 13,5 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára, a végsebessége 167 km/óra.
A Peugeot 404 Coupé tragédiája pont a megbízhatósága volt. A modell példányai lábon öregedtek meg, és
amikor más, hasonló korú autók már fűtött garázsban élvezték a nyugdíjas éveket, a Peugeot-k még vidáman szállították gazdáikat.
A használati értékük ezért nagy, a gyűjtői értékük viszont sokáig kicsi volt, és a beszerzésük is körülményesnek bizonyult. Amikor tehát 2006-ban felbukkant egy eladó kupé Hollandiában, Pásztor Tamás gondolkodás nélkül indult útnak, hogy megnézze – annál is inkább, mert addigra már talált a közelben egy jó állapotú Peugeot 504 Coupét, amiért egyébként is kiutazott volna.
A 404 Coupé valóban létezett, valóban eladó volt, méghozzá nem is túl drágán – mindez
jó tíz évvel azelőtt történt, hogy a gyűjtők felfedezték volna maguknak a típust.
Mivel az autó egyetlen nehezen pótolható szerelvénye sem hiányzott, a magyar gyűjtő nem egy, hanem két kultikus Peugeot kupéval tért haza. A Peugeot 504 Coupé felújítása körüli kálváriáról már írtunk, és aligha árulunk el titkot, hogy a 404 Coupé sem bizonyult egyszerűbb feladatnak. „Szép volt az autó, de negyven éven át volt folyamatos használatban, így nem vártam csodákat. A Peugeot annak idején mesteri szintre emelte a karosszériaépítést: speciális lemezformázási eljárásuknak köszönhetően kevés anyagból is kellően merev szerkezetet tudtak építeni” – árulja el a márka titkát Pásztor Tamás.
„Ennek köszönhetően egy Peugeot érezhetően kevesebbet nyomott, mint bármely kortársa. Kisebb motorral is dinamikusan gyorsultak tehát az autók, a vékony lemezek viszont nehezen álltak ellen az időnek és az elemeknek. Ez a mi esetünkben azt jelentette, hogy amikor hozzáfogtunk a karosszéria megtisztításához, a homokfúvás során gyakorlatilag eltűnt az autó. A semmiből kellett újraépítenünk a kocsit, a szerencsére hiánytalan dokumentáció és a beavatkozás előtt levett méretek segítségével.”
Az autó másik gyenge pontja a maga korában rendkívül modernnek számító, prémiummárkák által is alkalmazott Kugelfischer mechanikus befecskendező, amely nagyon nem szereti a modern, etanollal kevert üzemanyagot. Megfelelő gondoskodás, tisztítás és adalékolás mellett azonban üzembiztossá tehető, így miután Tamásék két év megfeszített munkával újjáalkották a kupét (olykor szó szerint, hiszen egyes hiányzó alkatrészeket jobb híján maguk gyártottak le), egész Európát bebarangolták a kocsival.
Akár Svájcig is problémamentesen elgurult az autó, hogy versenyeken, kiállításokon nyűgözze le a márka ismerőit.
A Pásztor-gyűjtemény 404 Coupéja most két apróságtól eltekintve gyári állapotú – az egyik a napfénytető, amelyet még az autó új korában épített be a holland importőr (a Peugeot csak a 404 szedánhoz kínált tolótetőt), a másik egy rejtett audiorendszer, amelyet pont a hosszú utazások miatt szerelt be Tamás.
Mai eszével, tapasztalatával megvenné újra ugyanezt az autót? A válasz egyértelmű: mivel a 404 Coupé igazi kuriózum, bármilyen állapotban le kell csapni rá, függetlenül attól, hogy kifizetődik-e a felújítás. Más, kevésbé ritka típusok esetében azonban továbbra is azt tanácsolja a szakértő, hogy válasszunk minél jobb állapotú, lehetőség szerint hiánytalan példányt, és nem csak olcsóbban, de gondtalanabbul is foghatunk bele a veteránozásba.
Családi kincsek
Pásztor Tamás gyűjteményében számtalan izgalmas Peugeot található, és ezek közül kettőt már bemutattunk: a 404-es a család kedvenc veteránja, az 504 Coupé pedig egy gyerekkori álmot váltott valóra.
peugeot | nagy sztori | peugeot 404 coupé | pásztor tamás | veterán autó | peugeot 404
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!