Történelme nagyjából 30 ezer évre nyúlik vissza.
Hihetetlen, de igaz: palacsintát már 30 ezer évvel ezelőtt is készítettek, és az egyik legfontosabb ételnek tekintették az ősemberek.
Történelme a kőkorszakig nyúlik vissza, a bizonyítékok pedig nem megkövesedett palacsintadarabokból vagy barlangrajzokból származnak, hanem egyenesen a jégember, Ötzi gyomrából. Persze további leleteket is feltártak, amelyek között a kezdetleges palacsintához használt eszközök is megtalálhatók.
Ötzi maradványait még 1991-ben tárták fel az Olasz Alpokban, akkor derült ki, hogy a nolitikumban élő ősemberek valamilyen lepénykenyeret süthettek. A búza és a szénmaradványok arra engedtek következtetni, hogy az ételt nyílt tűzön sütötték. Mivel Ötzi gyomrában a maradványai fellelhetők voltak, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a palacsinta gyakran fogyasztott ételnek számított.
Az őskori palacsinták természetesen nem olyanok voltak, mint a maiak, hanem ízvilágukban sokkal szerényebbek, melyeket elsőként felforrósított, lapos szikladarabon süthették meg. Az elkészítéséhez használtak olyan eszközöket is, amelyek segítségével a búzát vagy más magokat porrá őrölhették, illetve vizet adagolhattak hozzá.
A mindössze két alapanyagot tartalmazó, gabonaőrleményből és vízből készült lepényszerű étel a túlélést jelenthette azokban az időkben, amikor a vadászatok kudarccal végződtek.
Később az ókori görögök és a rómaiak is szívesen fogyasztották a palacsinta akkori változatát. Míg előbbiek általában mézzel ízesítették, addig a rómaiak már juharszirupot is használtak.
A 15. században a királyi palotákban gyakran rózsavízzel, sherryvel, fűszerekkel és almával ízesítették, az Egyesült Államokba pedig a korai telepesek vitték el a receptjét. Akkoriban kukoricadarából és hajdinából készítették, így sokkal rusztikusabb, kiadósabb főétellé válhatott.
A palacsinta ma már világszerte az egyik legkedveltebb és legelterjedtebb étel, amit valóban milliónyi módon el lehet készíteni.
Az első magyar nyelvű receptjét egy erdélyi fejedelem főszakácsa által írt szakácskönyv tartalmazza.
Édes napok
Délutáni kávézáshoz és teázáshoz el sem tudunk képzelni jobb kísérőt, mint egy roppanós tésztával és fantasztikusan lágy krémmel készült mille-feuille. Annak ellenére, hogy a desszert elkészítése ránézésre rendkívül bonyolult, ha a tésztát lecseréljük előre csomagolt, leveles változatra, máris nyert ügyünk van. Itt ütős variációkat mutatunk a franciák kedvenc pitéjére, a torták királynőjét pedig így készítsd el!
(Fotók: Pixabay)
gasztronómia | nagy sztori | történelem | palacsinta | gasztrotörténelem
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!