Buda egyik legújabb bisztrója nemzetközi és hazai fogásokkal készül hódítani. Elmeséljük, milyen az oroszlán barlangja belülről.
Az egykori Kiosk Buda helyén – amely az egykori BeefBar helyén volt – nyílt meg a Leo Bistro, Buda egyik legújabb étterme. Aki mostanában sétál a szokásosnál sokkal csendesebb Clark Ádám téren, esténként meleg fényeket láthat felcsillanni a Clark Hotel alsó szintjén, a hatalmas üvegpanelek mögött. Az ok az új lakó, egy oroszlán, egy bizonyos Leo. Most bárki besétálhat a barlangjába, mert Leo egy olyan nagyvad, aki bárkit szívesen vendégül lát.
Ezzel abba is hagytuk a nagymacskás analógiákat, és csak a lényegre koncentrálunk. Aki besétál a Leóba, az első benyomása egy masszív déjà vu lehet, és ez jó dolog. A belső tér dizájnjához ugyanis nem nyúltak hozzá, szinte minden olyan, mint a BeefBar és a Kiosk Buda idején, ami remek, minek is hozzányúlni ahhoz, ami a város egyik legkellemesebb éttermi dizájnjának számít?
Itt aztán meg is szűnnek a hasonlóságok, a Leo ugyanis egyedi karakter, főleg a konyhát tekintve, amiért egy igazi veterán, Varga Roland executive séf felel. Ő állította össze a menüt, amely olyan, hogy szinte minden tétele must try, azaz „muszáj kipróbálni” darab – az ízlések persze eltérők, de én nagyon nehezen tudtam választani, hogy rakott padlizsánt, rántott tanyasi csirkét vagy borjúpofa pörköltöt egyek. Még most is dilemmázom, jól döntöttem-e, pedig a látogatás óta eltelt egy hét.
A választás a tanyasi csirkére esett, amely olyan tökéletes állagú, ropogós csoda volt, ami a zsámbéki nagymamám gyerekkori vasárnapi ebédjeit juttatta eszembe. A nagymamám persze sosem áztatta hatszázalékos sóoldatba egy éjszakára a csirkét, de az eufórikus érzés hasonló volt. A köretként érkező fokhagymás krumplipüré ideális társnak bizonyult, úgy működtek együtt, mint Lennon és McCarthney vagy Xavi és Iniesta. Hogy a másik két főétel jobb-e, azt csak újabb látogatással fogom kideríteni. Nem tudom, képes lesz-e bármelyik megverni ezt a csirkét. Izgalmas teszt lesz.
A Leo étlapja erősen alkalmazkodik a lokációjához: egy hotelben működik egy turisták által frekventált helyen, vagyis igyekszik megfelelni a nemzetközi igényeknek. A tanyasi csirkéből már könnyen rájönni, hogy emblematikus magyar fogásokkal is operálnak.
A túrós csusza köretként és főműsorszámként is rendelhető, a magyar válogatott tagja még a túrógombóc és a gulyásleves is.
A többi fogás megállná a helyét a francia és az olasz Riviérán, Kensingtonban, az Upper East Side-on, vagy Saint-Germain-des-Prés-ben – szóval a világ nagyvárosainak legdrágább kerületeiben. Ugyanakkor figyelnek az egyre érzékenyebb igényekre, vannak laktóz- és gluténmentes, illetve vegetáriánus finomságok is. Összességében klasszikus comfort food konyhát visznek, amely egy másfajta, nehezen magyarosítható kifejezés a házias bisztrókonyhára. Nem fine dining, de magas minőségű és rendkívül finom.
A citrusos pisztráng könnyed, hűvös, nagyon jól fog menni a meleg nyári napokon, de most, hogy a borús őszi napokon is kóstoltuk, már nem kötnénk annyira évszakokhoz. Jó ez télen is. A sült céklát sem szabad kihagyni.
Ugyanez a helyzet a nizzai salátával, ez a fogás egyszerűen csak napfénnyel társítva az igazi, de itt kiderül, hogy érdemes néha újragondolni a kulináris törvényszerűségeket, és a hideg hónapokban is fogyasztani.
A gombaleves nem az, amit otthon megszoktunk, van benne egy erős ázsiai csavar, pak choyjal, fermentált tofuval, soba tésztával kibélelve érkezik, messziről akár egy sötét asahikawa ramennek is tűnhet. Téli időben a leves alapvetés, azt jósoljuk, hogy az étlap egyik gyakran rendelt darabja lesz.
Desszertfronton a már említett túrógombóc mellett akad még egy nagy közönségkedvenc, a madártej, illetve egy nemzetközi versenyző, a csokoládészuflé. Szupertrendi koktélokban a Clark Hotel tetején működő bár, a Leo rooftop erősebb, de lent sem kell szomjazni, itt klasszikusabb koktélokkal várnak minket, szóval egy Old Fashionedért vagy Negroniért nem kell az emeletre menni.
A kilátás és az atmoszféra miatt a nyáron már nagyon megkedveltük a Leo Rooftop bárt, és egyértelmű, hogy lenti nagytestvérével, a Leo Bistróval is jóban leszünk. Aki teheti, sétáljon be az oroszlánbarlangba, és tegyen egy próbát, szerintünk nem fogja megbánni.
leo rooftop bar | tanyasi csirke | nagy sztori | étterem | leo bistro
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!