Magamnak is aligha tudom elmagyarázni mi ez, de tegnap ismét megéreztem. Augusztus végének különös illata van.
Vidékről a fővárosba tartva, minimálisan lehúzott ablaknál érkezett meg tegnap. Fogta magát és bekúszott a kocsiba ez a semmivel sem összekeverhető illat, ami inkább egy érzés. Olyan volt, mintha tőrt forgatnának a szívemben, de közben ugyanazzal a kézzel simogatnák is. Ezt az ismerős kettősséget olyan tizenkét éves korom óta érzem. Ahogy az illatot is.
Az az érdekes, hogy rendre augusztus húsz után érkezik meg. Túlságosan élesen határoljuk el egymástól az évszakokat és gyerekkorból megmarad a három hónapos vakáció emléke és élménye. Így a nyár egyenlő a szabadsággal átitatott júniussal, a kényelmes júliussal és az augusztussal, ami egy szempillantásnak tűnik, pedig ugyanúgy harmincegy napos. Mégis nagyobb rajta a felelősség, hiszen amint véget ér, már "csomagolhatjuk" is be a nyári emlékeinket és kisvártatva jön a karácsony, vége az évnek. Mondanám, hogy ne szaladjunk ennyire előre, de ez a helyzet, arról nem is beszélve, hogy ez a nyár és karácsony közötti intervallum is egyre rövidebbnek tűnik, holott a Gergely-naptár ugyanaz.
Szóval ott keringett az autóban ez a semmivel sem összekeverhető illat. Még köze sincs az avarhoz, de mégis van benne valami nyirkos-mohás aroma. Benne van a fák zöld lombjának tanítása, az útszéli virágok gyöngéd zöld illata, az aszfaltból sütő meleg, az útszéli dinnyeárusok optimizmusa. Szomorkás, mert benne van az elmúlás, mégis szeretetteli, mert hozza magával a közelgő ősz minden szépségét és változását. Hiába a tavasz az újjászületés ideje, a késő nyárból őszbe hajlás is hasonlóan elbűvölő lehet.
Amikor megéreztem az augusztus illatot, az összes nyári emlékem feltolult, száguldoztak a képek, zenék, emberek, beszélgetések, ízek, színek, fények. A hosszú 2020-as bezártság után egészen másképp értékelem a szabadságot, de azt hiszem, hogy az augusztus illatot is.
Most sokkal intenzívebben éreztem és kevésbé volt szívfájdító. Ezen a nyáron szembe kellett nézni sok mindennel és kevésbé épültek az élmények az illúziókra. Megtanultuk ezerszer megbecsülni mindazt ami közel van és nyitott szívvel várni azt, ami sokkal messzebb.
Örülök, hogy megtörtént és nem azt siratom, hogy vége lesz.
Ez is érdekelhet:
Úgy döntöttem, maradok. Pedig már mindenről az utazás, a felfedezés, az ismerős vagy ismeretlen messzi tájak jutnak eszembe.
(Illusztrációk: Getty Images)
nyár | augusztus | úton | nyár vége | szabadság vége
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!