Sokan esnek szerelembe vele első látásra. De azok is, akiket egyébként hidegen hagynak a havas hegycsúcsok, nem tudnak érzéketlenek maradni a világ egyik legszebb hegyének tartott Matterhorn láttán. Elmondjuk, milyen közelről.
"Egyszerűen nem lehet hasonlítani semmi máshoz, csak önmagához. A hó rajta nem olyan, mint a mandula, a kis felhők mellette nem olyanok, mint a nagynéném pihepárnái nagytakarítás után, feketén előugró homloka nem olyan, mint az oroszlán sörénye, sejtelmes kontúrjai nem olyan, mint Dante víziója a Purgatórium harmadik énekében. Az egész együttvéve pontosan olyan, mint a Matterhorn, csak éppen nem lehet elképzelni, hogy ilyen van.“
Ezt Benedek István írta 1963-ban a Csavargások az Alpokban című könyvében, s állítom, cseppet sem túloz.
Az egész a formájával kezdődik, aztán az ember közelebb megy hozzá, először elborzasztja, majd kezdi magát befészkelni az agyába. Nem egyszerűen egy hegy. Szinte mindenkire elementáris erővel hat a látványa.
Ez a 4478 méter magas hegycsúcs (olaszul Cervino) nem az Alpok legmagasabb hegye, de a legemblematikusabb. Svájc Wallis tartományában Zermatt városka felett magasodik, a másik oldalán pedig az olaszországi Cervinia fekszik, és két csúcsa is van: egy olasz és egy svájci. Jellemzően az olasz oldalról az olasz csúcsra, a svájci oldalról a svájci csúcsra másznak.
Az igazi csúcs azonban svájci, a legutóbbi mérések alapján 4477,5 méter, az olasz ugyanis az olaszok nagy szívfájdalmára kicsit alacsonyabb: 4476,4 méter.
Ez elhanyagolható különbség, de földrajzi értelemben a csúcs mégiscsak Svájcban van.
És legyünk őszinték, amíg az olasz oldalról kicsit átlagos képet mutat a hegy, a svájci Zermatt felől viszont olyan profilja van, amitől mindenki lélegzete egy kicsit elakad, amikor először megpillantja a világ legismertebb hegyét. Ezért válhatott Svájc szimbólumává, és a világ egyik legeladhatóbb marketingtermékévé. Nehéz lenne felsorolni, hány svájci óramárka logója lett a hegy, és az egyik legismertebb svájci csokoládé mellett megszámlálhatatlan terméket lehet eladni a hegy képével.
Ilyen hüttét vezetni a Matterhorn alatt
Kedvtelésből és persze némi fizetésért több szezont töltöttem el a hegy lábánál álló kis menedékházban, ahol telenként két hétig egyedül üzemeltettem a hegyi kunyhót. Ez elsőre viccesnek hangzik, de azért nem leányálom.
A Schönbiel Hütte 2800 méteres magasságban fekszik, és télen csak síléccel lehet megközelíteni, azaz sítúrázva. Hatalmas szélviharban egy jeges lejtő az utolsó leküzdendő akadály, mielőtt az ember bejutna a házba. Mivel a viharos szél jegesre gyalulja a ház előtti lejtőt, ezért egy vasat kell a síléc aljára erősíteni, ami karmokkal tapad a jégbe, ezzel megakadályozza, hogy visszacsússzon a léc.
Mivel legutóbb éppen egy vihar közben kellett felmennem oda, a jeges szélben rendesen küzdöttem, miközben a hátizsákom súlya húzott visszafelé. Felértem, befűtöttem, és négy napig majdnem egyedül voltam a hóvihar miatt. A hegyen szinte nyomasztó a csönd, néha felüdülésképp lavinák dübörögtek a szemközti Dent d’Herens északi faláról.
Télen menedékházat vezetni több okból is nehezebb, mint nyáron: nincs folyóvíz. Vagyis reggeltől estig havat kell gyűjteni, s azt egy hatalmas tartályban megolvasztani. És hideg van, hiszen tél van. Négy emberre nem kell sokat főzni, mosogatni se, ami ugye szintén hólével történik, mert itt nincs meleg vizes csap, a mosogatóvíz pedig megy a vécé öblítésére. Amúgy az már luxus, hogy nekem nem kellett a kinti vécét használni, a vendégek ugyanis a hóviharban is húsz métert ereszkedtek a jeges lépcsőn a mellékhelyiségbe. Nem ritka, hogy jégcsákányt kell használniuk az ereszkedéshez, hogy le ne csússzanak. A hegyi élet kihívásai közé tartozik, hogy nincs zuhany és hajmosás.
És akkor vissza a hegyre
A Matterhorn minden hegymászó szívét megdobogtatja. Nincs olyan alpinista, aki ne akarna legalább egyszer a csúcsán állni. Ez vakmerő próbálkozásokhoz is vezet, a Matterhorn ugyanis nem adja könnyen magát. Horace Bénédict de Saussure svájci fizikus és geológus, aki korábban már megmászta a Mont Blanc-t, lehetetlennek tartotta, hogy ember feljusson a Matterhorn csúcsára:
„szinte függőlegesen meredek oldalai, melyeken még a hó sem képes megtapadni, teljesen lehetetlenné teszik a feljutást.”
Az olasz–svájci konfliktus már a hegy első megmászásakor is valóságos és tragédiába torkolló küzdelemmé vált. Edward Whymper már túl volt több próbálkozáson, amikor 1865-ben a svájci Zermattból vágott neki a hegynek társaival, miközben az olasz oldalról Jean-Antoine Carrel hat társával indult a csúcs felé. Whymper és társai másnap délután fenn álltak a csúcson, miközben Carrel mindössze négyszáz méterrel volt a csúcs alatt. Amikor meglátta riválisát a csúcson állni, feladta a küzdelmet. Whymper viszont keserves árat fizetett a győzelemért: a lefelé mászás során három társa is lezuhant.
Az első megmászás viszont az emberéletet követelő tragédia ellenére mégis a svájci oldalról történt. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy az olasz oldal nehezebb. Én is kétszer próbálkoztam az olasz Oroszlán gerincen feljutni a hegyre, mind a kétszer kétszáz méterre a csúcstól fordultunk vissza, idő hiányában.
A Matterhorn mindenkié
Nem kell ahhoz a csúcsra vágyni, hogy élvezzük a Matterhorn fenséges látványát. Amikor szép az idő, mesés túrát lehet ide a házhoz tenni, akár hóban, akár nyáron a zöld réteken keresztül. A túra alatt végig kísér a Matterhorn látványa, ami méltán a világ egyik legszebbnek tartott hegye.
Zermattból indul több ösvény is, egyszerűen követni kell a Schönbiel Hütte táblát. Négy óra alatt fel lehet érni.
A lustábbak felmehetnek felvonóval a Schwarze See-ig, onnan csak két és fél óra a túra. Nyáron még aznap le lehet menni, de télen ajánlott az éjszakát a hüttében tölteni, ahol a foglalás erősen ajánlott. A félpanzió ára nyolcvan frank, ha bármelyik alpesi szövetség tagja az ember, akkor csak hatvankilenc frank.
Szállások és túrák ezen a honlapon találhatók.
(Fotó: a szerző, Unsplash)
hegy | olaszország | hegymászás | hütte | csúcs | matterhorn
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!