Megnéztük közelről a Flexum Thermal és Spa, a Malom Cafét és az Aquasol hotelt.
Magyarországnak is van egy Velencéje, ez is a neve, ám ha Mosonmagyaróváron jár az ember, úgy érezheti, rábukkant egy harmadikra.
Víz, víz, mindenhoz vizet ér az utazó Mosonmagyaróváron: természetes vizet, mint a Lajta, és gyógyvizet, amely a város központjának számító termálfürdőt látja el. Aki bármilyen formában szereti a vizet, az egy percre sem fog unatkozni a nyugat-magyarországi határvárosban. Az álmos kisváros alig harmincezres lakossága egyetlen évtized alatt majdnem húszezer lakossal gyarapodott, akik részben a dinamikusan növekvő idegenforgalmat szolgálják ki, részben pedig Ausztriába járnak dolgozni. A város külső részén lakóparkok váltják egymást, és az embernek az az érzése támad, hogy a város versenyt fut saját fejlődésével, hogy ne csupán az egy lakosra jutó fogorvosok számában legyen világelső, hanem a régió turisztikai paradicsomává váljon természetes adottságainak köszönhetően.
„Amire minden esélyünk megvan", meséli Szeredi Ádám, a termálfürdő és a város legjobb éttermének tulajdonosa. „Ötven kilométeren belül van két nemzetközi reptér, Schwechat és Pozsony, a müncheni Railjet meg naponta többször is megáll itt. És jönnek is, sokan, mert a város gyógyvize Európa öt legjobbja között van", teszi hozzá joggal büszkén, miközben én alig tudom titkolni meglepetésemet, mivel Mosonmagyaróvárral nem a termálfürdőzést szokás egy napon emlegetni. „Ezen dolgozunk a 2018 óta eltelt erős három évben. Édesapám halála után én vettem át a fürdő vezetését, és inkább nem mondom el, mennyi pénzt öntöttem bele, aminek ráadásul az első év végére gyakorlatilag semmi látszata nem volt", folytatja Szeredi Ádám.
„Mostanáig", jegyzi meg mosolyogva üzlettársa Poór Péter, amint kinyitja a Flexum Thermal és Spa közvetlen szomszédságában épült, Aquasolnak keresztelt butikhotel ajtaját. A régi üzleti bon mot gyakorlati példája ez a kis szálláshely: a jó helyre okosan elköltött forint a dupláját éri.
Az otthonosan berendezett szobákhoz vezető folyosót Vettriano-nyomatok díszitik, és hátul egy kijárat vezet a hatalmas, nyitott medencékhez, mintha csak az ausztriai Bad Ischlben vagy Badenenben járnánk. Igyekszünk rendszerben gondolkodni, és minden igényt kielégíteni", nyit ki egy újabb ajtót Szeredi Ádám, amely pedig a frissen átadott edzőterembe vezet.
„Egyfelől a helyiek körében is nagy az igény egy komoly színvonalú, ultramodern gépekkel felszerelt teremre, másfelől meg a vendégeink is értékelik, hogy olyan eszközökkel edzhetnek, mintha Prágában, Bécsben vagy Münchenben lennének", mutat Szeredi egy üvegfallal elválasztott teremre, ahol jelenleg is külön személyi edző foglakozik a mozogni vágyókkal.
„Mert itt minden van", áll meg Poór Péter az épületek közt elterülő zöld gyepen: háromcsillagos szálloda, masszázs, iszapfürdő, fizioterápia, különböző pihenőhelyiségek, valamint egy fedett ötven-, és egy nyitott huszonötméteres uszoda. „De eddig csak a termálvizet láttad, mindjárt mutatom, miért hívjuk a várost a magyar Velencének", ül be a volán mögé Szeredi, és mutogatja az út közben elénk táruló táj magyar szépségeit a rendezett békebeli házakkal, árnyas fákkal, gondozott kertekkel, no meg az utánunk eredő, bohókásan csaholó pulikkal.
„Tessék", mutatja Szeredi a lassan csörgedező Lajta partján a kis kikötőt. „Északon, a város felett beleülsz a kenudba, szépen lecsorogsz ide, kétszer még csúszdázol is, aztán kikötsz itt, és ha akarod, a pincér a kenuba adja be a sört" - magyarázza Szeredi, akinek láthatóan a szíve csücske a Malom Café tulajdonostársával, Poór Péterrel együtt. „Vagy kiszállsz, bekapsz pár falatot, és indulsz tovább, le egészen a Mosoni Dunára, amiről nem is mondom, milyen szép, mert azt egyszerűen látni kell."
A "pár falat" persze sok mindent takarhat, ahogy a Malom Café név mögött is bármi megbújhat. Azt gondolná az ember, hogy egy barátságos-kiskonyhás helyre érkezett, ahol majd az otthon megszokott ismerős ízek fogadják, ám mindez csak álca, mert a konyhában pár hete az a Szabó Kevin vette át a vezetést, aki Széll Tamás mellett nevelkedve lett negyedik a 2020-as Ifjúsági Szakács Világbajnokságon. Szerényen jegyzi meg: „A célunk az, hogy egy éven belül Michelin-ajánlást kapjunk. De addig még hosszú az út, viszont nagyon élvezzük, mert irtó jó a hangulat, mindenki lelkes, és tele vagyunk ötletekkel."
Az ötletek heti, sőt nap szinten változnak, de két dolog biztos. A Caféban a dödöllével kell kezdeni az étkezést, és az aranygaluskával kell befejezni, közte meg hagyni, hogy Kevin és csapata újragondolt hagyományos magyar fogásai közt élvezhessük nem csak az étterem, hanem a város sajátos, egyszerre múltat és jövőt idéző hangulatát.
mosónmagyaróvár | flexum thermal és spa | szabó kevin | étterem | malom café | spa
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!