Mi sem mutatja jobban az idő múlását, mint a Countach ötvenedik születésnapja. 1971-ben jelent meg, és tizenhét éven keresztül maradt gyártásban a Lamborghini karakteres formájú, korszakalkotó sportautója.
A hetvenes évek az igazi kreativitás időszaka volt, javában tartott az űrverseny, modern számítógépeket építettek, a divatban az élénk színek és a geometrikus minták hódítottak. Az évtizedet meghatározó Countach pedig egy egész generáció hálószobájának falán ott volt, filmek tucatjában játszott főszerepet, és a gyártásának tizenhét éve alatt a stílus és teljesítmény jelképévé vált az autóipar történelemkönyvében.
1970-ben a márkát alapító Ferruccio Lamborghini adta ki a feladatot
egy forradalmi sportautó megalkotására, ami a Miura méltó utódja lehet. Az új autónak műszakilag fejlettebbnek és gyorsabbnak kellett lennie, hogy a hetvenes éveket szimbolizáló sportkocsivá váljon. Paolo Stanzani főmérnök megtartotta a 12 hengeres motort, amit 4-ről 5 literesre növeltek, és hosszában építették be, ehhez egy új megoldással az ülések közé építették a sebességváltót.
A Bertone formatervezője, Marcello Gandini úgy döntött, hogy
felhagy a hatvanas éveket jellemző lekerekített vonalakkal,
és egy rendkívül lapos és széles, ék alakú karosszériát tervezett. Gandini még olyan korszakban alkothatott, amikor a dizájnerek sokkal nagyobb szabadságot élveztek, nem kötötték a kezüket a szabályozások. Az ötlete volt a felfelé nyíló ajtó, ami a magas küszöb mellett is megkönnyítette a beszállást, ez később a Lamborghini jellegzetességévé vált.
1971 márciusára, a genfi autószalonra készültek el az LP 500 prototípusával, amit
a Countach névre kereszteltek, ez a piemonti nyelvjárásban csodálkozó felkiáltást jelent.
A feltűnő formájú tanulmányautó óriási sikert aratott, de még közel sem állt készen. Két évig tartó, intenzív munkára volt szükség, hogy a Countach gyártásba kerüljön, a motor hűtéséhez például légbeömlőket kellett vágni a karosszériára, és pár centiméterrel az orrát is megemelték.
A közúti teszteken a legendás tesztpilóta Bob Wallace hajtotta az autót, és mivel az 5 literes motor még nem volt készen, a 4 literesre cserélték.
A gyártásba szánt Countach LP 400 a prototípus után két évvel, 1973-ban jelent meg a genfi autószalonon,
immár acél helyett alumíniumból készült karosszériával. A Genfben piros színben bemutatott példányt később zöldre festették, és Frankfurtban és Párizsban is kiállították, ma a gyári múzeumban látható.
A 4 literes V12-es szívómotor a hat darab Weber karburátorral 375 lóerős teljesítményt adott le percenkénti 8000-es fordulatszámon, amivel a Countach igazi szupersportautóként képes volt elérni a 300 km/h sebességet.
Sokak szerint Gandini alkotásának legjobb, legtisztább változata volt az első, LP 400-as széria,
amiből 1972-ig összesen 152 példány készült, és manapság a legkeresettebb változatnak számít a gyűjtők körében.
1978-ban az LP 400 S lépett a korábbi modell helyére, az újonnan tervezett 15 colos magnézium kerekeire elöl 205, hátul elképesztően széles, 345 milliméteres abroncsok kerültek, amihez a kerékjáratokat is ki kellett szélesíteni.
A lapos első spoiler és az opciós hátsó szárny a Countach egyik legjellegzetesebb elemévé vált,
addig sosem került még az utakra ennyire versenyautós stílusú sportkocsi. A második szériából 235 darabot építettek 1982-ig, amikor bemutatták az utódját.
A dizájn ezúttal nem változott, de az LP 5000 S végre megkapta az eredetileg tervezett 5 literes motort,
amivel 375 lóerőre volt képes, majd három évvel később a Quattrovalvole modellhez 5,2 literesre növelték és hengerenként négyszelepessé alakították, és elképesztő 455 lóerőre fokozták a teljesítményt. Az LP 5000 S-ből összesen 323, a QV-ból pedig további 631 példányt építettek 1988-ig.
A Countach addigi pályafutása során eladtak ugyan néhány példányt az Egyesült Államokban, de a Quattrovalvole volt az első, ami a szigorúbb emissziós és biztonsági előírásokhoz alkalmazkodva hivatalosan is megszerezte az amerikai forgalmazáshoz szükséges engedélyt. Nem véletlen, hogy a Lamborghini ezzel rekordot tudott dönteni,
a modell eladásainak 50 százalékát az utolsó négy évben érte el, amikor a Countach már több mint tizenöt éves volt.
Az utódjának fejlesztését már 1985-ben elkezdték, de közben a Countach utolsó evolúcióját is kihozták 1988-ban a párizsi autószalonon, és a Lamborghini autógyártásának huszonötödik évfordulójára a 25th Anniversary nevet adták neki.
A karosszériáját az akkor a márkánál dolgozó fiatal Horacio Pagani dolgozta át
még letisztultabb stílusúvá, kényelmesebb üléseket és elektromos ablakokat is kapott a típus.
Az amerikai piacra szánt változat már elektronikus befecskendezéssel készült, de a világ többi részén a pályafutása végéig karburátoros volt a Countach.
Az utolsó példányát 1990. július 4-én gyártották le ezüstmetál színben, és soha nem adták el,
ma a Lamborghini múzeumában látható. A 658 darab évfordulós változattal együtt összesen 1999 példány készült a bolognai márka szuperautójából, ami a kilencvenes évekre egy másik ikonnak, a Diablónak adta át a helyét.
Extrém alkotások
A nyolcvanas években nem az ötliteres Countach volt a Lamborghini egyetlen nagy dobása, hiszen gyártásba került az eredetileg katonai célra tervezett brutális terepjáró, az LM 002, amit Rambo Lambónak is neveznek. A márkától ma sem áll távol az extrém koncepciók valóra váltása, mint a Veneno, vagy az utcán nem is használható Essenza SCV 12.
szupersportkocsi | marcello gandini | szupersportautó | lamborghini countach | lamborghini
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!