Az ökopszichológia tudománya meg is magyarázza, miért.
Az elmúlt néhány hónapban – vagy mondjuk inkább, hogy az elmúlt egy-két évben – elképesztő gyorsasággal nőtt a természetben levezényelt, szervezett séták száma, berobbant a köztudatba az erdőfürdőzés, és nem kis népszerűségre tett szert, a lapokból pedig megállás nélkül folynak az ember és a természet kapcsolódásáról szóló cikkek.
Az ökopszichológia – más néven környezetpszichológia – a pszichológia egyik mellékága, ami szinte biztos, hogy hamarosan meghatározó szerepet tölt majd be minden gondolkodó ember életében, ugyanis a klímaválsággal, a környezetvédelemmel és az ember természethez való visszatérésével foglalkozik.
Hogy ne csak egy általam megfogalmazott definícióval tudjak szolgálni az ökopszichológiát illetően, felrobogtam az ecopsychology.hu-ra, ami 2015 óta szolgáltat hiteles információkat a témáról. Ők a következőképpen határozzák meg a tudományág lényegét:
“Az ökopszichológia transzdiszciplináris tudományterülete az élő rendszerekkel való kapcsolatunkra és ezek pszichológiai vonatkozásaira hívja fel a figyelmet. Fontos jellemzője, kiindulópontja a rendszerszemlélet, amelynek értelmében az ember mélyen és elválaszthatatlan módon illeszkedik a természeti rendszerekbe, hiszen a globális anyagkörforgás és energiaáramlás részei vagyunk, bioritmusainkat pedig a természeti változások határozzák meg. Továbbá az első olyan tudományterület, amely pszichológiai szempontból közelíti meg azt a globális válságfolyamatot, amelyet ma klímaválságnak, klímakatasztrófának, illetve az ökológiai rendszerek összeomlásának nevezünk. Ugyanakkor az emberi egészséget a természeti rendszerek kontextusában értelmezi, és az ökológiai kapcsolatok (azaz az élő rendszerekkel való kölcsönhatások) minőségével összefüggésben fogalmazza meg.”
Röviden és tömören: az ökopszichológia segít abban, hogy észrevegyük, azért, mert emberek vagyunk, még nem vagyunk magasabb rendűek a növényeknél, az állatoknál vagy bármilyen más kis lénynél, akik rajtunk kívül az ökoszisztéma részei.
Sajnos a modern ember egyik legnagyobb hiányossága – akinek nem inge, ne vegye magára – , hogy nem a körforgás részeként, sokkal inkább egyfajta mindenhatóként látja magát, akinek kontrollja van a környezete felett.
Nádasokat égetünk fel, esőerdőket írtunk ki, veszélyeztett állatfajokra vadászunk, eltaposunk virágokat és természetes, zöld környezeteket alakítunk át mesterségessé csak azért, mert az érdekeink épp úgy kívánják. Elborít minket a beton, a vas és a műanyag, a nagyvárosokban fuldoklunk a szmogtól, és lassan a legnagyobb luxus lesz, hogy vidéki környezetben pihenhetünk vagy élhetünk. (Ez utóbbinál talán nem is kell jövő időben beszélni, elég csak ránézni az aktuális ingatlanárakra például a Balatonnál).
A környezetpszichológia fő hipotézise, hogy az ember testi-lelki jólléte és a természet állapota szoros összefüggésben állnak egymással. A szakemberek szerint a klímaválság és a természetes rend összeomlásának, sőt a pszichés betegségek többségének is az lehet az oka, hogy az elmúlt évtizedekben az emberiség egyre inkább távolodik a természettől, már kevésbé vagyunk részesei a már említett körforgásnak, ezáltal hatalmas káoszt okozva a földön.
Jó hír viszont, hogy nagyon úgy néz ki, egyre többen gondoljuk azt, hogy helyre kell állítani az egyensúlyt. Lassan kezd beszivárogni a mindennapokba az ökotudatosság, és az önismereti könyvek is gyakrabban emlegetik a természethez való visszatérés fontosságát, mint mondjuk tíz-húsz évvel ezelőtt – ez pedig nem véletlen. Japánban már régóta tudják, hogy például egy kiadós erdőfürdőzés – vagy ahogy ők hívják sinrin-joku – segíthet normalizálni a vérnyomást, csökkentheti a vércukorszintet, erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt, miközben nagyban növeli a koncentrációt és az olyan sejtek számát is, amelyek segítenek legyőzni a fertőzéseket és a daganatok kialakulását.
Én évek óta ölelgetem a fákat egy-egy séta vagy kirándulás alkalmával, és amíg régebben kinevettek érte, vagy valamilyen ezomókusnak tituláltak, ma már egyre kevesebben furcsállják ezt a szokást, köszönhetően a legújabb kutatásoknak. (Milyen furcsa az ember, nem igaz? Tudományos bizonyítékokra van szüksége még ahhoz is, hogy elhiggye, ha bármilyen módon kapcsolódik a természettel, az őskörnyezetével, az jót tehet neki.)
Mivel a fák közvetlenül csatlakoznak a föld legmélyebb rétegeihez, képesek leföldelni, azaz kivinni a negatív töltést a testünkből,
vagyis szó szerint megszabadítanak a feszültségtől, néhányan pedig különleges illatanyagaikkal képesek stimulálni az agyunkat vagy épp beindítani a már említett ölősejtek a termelődését.
Tagadhatatlan, hogy számtalan jótékony hatása van annak, ha harmóniában élünk a természettel, arról nem is beszélve, hogy ha a környezettudatos életmódot választjuk, nagyobb biztonságban tudhatjuk a következő generációkat. A bizonyítékok arra, hogy milyen módon zsákmányoltuk ki eddig a földet, pallosként lebeg a fejünk felett. Olvadó jéghegyek, természeti katasztrófák, újonnan megjelenő vírusok, és több száz, kihalófélben lévő állat- és növényfaj kongatja a vészharangot, amit már lehetetlen nem észrevenni.
Felesleges klímaszorongóvá válni, inkább cselekedjünk minél többen! Térjünk vissza a természethez, becsüljük meg, hiszen egyek vagyunk vele! Éljünk az ökopszichológia elméleti hátterével és a hozzá tartozó gyakorlattal, az ökoterápiával, beszélgessünk többet a megoldásról, és ösztönözzük erre a környezetünkben élőket is!
Ez is érdekelhet:
Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint nagyon egyszerű a megoldás: ki kell menni a természetbe.
klímaválság | pszichológia | ökopszichológia | környezettudatosság | kult
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!