Nagyjából négy évszázaddal ezelőtt ünnepelték az első hálaadást, amelynek történelmi jelentősége vitathatatlan. Ráadásul a korszakból fennmaradtak írásos emlékek is, amelyek segítségével meg tudjuk idézni, milyen ételek készültek 1621-ben.
Négyszáz éves múlt
Napjainkban az Egyesült Államokban a hálaadás a családról, a barátokról, az egészségről és a jó ételekről szól. Ekkor mondanak köszönetet Istennek az amerikaiak mindazért a jóért, ami az elmúlt évben történt velük. 1621-ben azonban valójában a túlélést ünnepelték: az őslakos amerikaiak és a korai telepesek tulajdonképpen azért adtak hálát, hogy élhetnek és ételt tehetnek az asztalra.
Az első hálaadásról szóló beszámolót 1621 decemberében írta Edward Winslow. A férfi annak a száz embernek az egyike volt, aki az Újvilágba hajózott Angliából, és az első hálaadási ünnep előtt már egy éve az akkori gyarmaton tartózkodott. Ugyanabban az évben írta beszámolóját egy telep alapításáról William Bradford, aki a dokumentumban szintén említi a nagyszabású eseményt.
Őslakos szokás
A történészek többsége egyet ért abban, hogy az első hálaadás nagyjából három napig tartott, és valamikor szeptember és november között zajlott, tehát nem akkor, amikor ma ünneplik az Egyesült Államokban. Ennek oka, hogy az ünnep a sikeres szüretért is hálát adott. A History.com szerint az eseményen nagyjából ötven telepes és a Pokanoket Wampanoag törzs mintegy kilencven tagja is részt vett.
Egyes feltételezések szerint a hálaadás az őslakosok egyik tradíciójából alakult ki, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ennek hagyománya mindkét kultúrában elterjedt szokás volt: a telepesek minden étkezés előtt hálát adtak az ételért, ami az asztalra került, az őslakosok pedig a sikeres vadászatért, minden leszedett bogyóért vagy kifogott halért köszönetet mondtak.
Ez került az asztalra
Napjainkban nincs hálaadás sült pulyka nélkül, 1621-ben azonban egészen másként ünnepeltek.
A gasztrotörténészek szerint bőséges volt a kínálat a tenger gyümölcseiből, emellett vadhúsokat fogyasztottak.
Szintén az asztalra kerültek a jól termő friss zöldségek és gyümölcsök, például a káposzta, a póréhagyma, a saláta, a paszternák, a sütőtök és számos más gyökérzöldség.
Massachusettsben ezen szezonális gyümölcsök közül emelkedett ki az áfonya, valamint az őszre jellemző dió és gesztenye is, amely az idők folyamán az autentikus hálaadási menüsorok szerves részévé vált.
Ez is érdekelhet:
A New York-i metrón mindig történik valami említésre méltó: most például hálaadást ünnepeltek az egyik vagonban. Asztallal, pulykával, jókedvvel.
(Fotók: Getty Images, Unsplash)
sült pulyka | hálaadás | történelem | amerika | pulyka | gasztrotörténelem
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!