Az olaszországi Dolomitokban a naplementék rózsaszínebbek, mint bárhol máshol a földön. Tényleg meseszerű arrafelé az egész, másik fő varázsát pedig a hegyek különleges színváltozása jelenti.
Ez a hegyek kőzetanyagának, pontosabban annak magnéziumtartalmának köszönhető, amely a különböző fényekben különböző színeket ölt. A hegyek hol barnás-vöröses, hol kékes-lila színben tündökölnek. A legszebb színeket napkeltekor és napnyugtakor láthatjuk, amikor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok.
Ez a jelenség annyira különleges, hogy saját neve is van: enrosadira, ami egy gyönyörű olasz szó, és körülbelül azt jelenti, hogy rózsaszínbe burkolózás.
A Dolomitok a kőzetről kapta a nevét, ami pedig eredetileg Déodat Gratet de Dolomieu márki, francia geológus nevéből származik, aki ezt a szokatlan kőszerkezetet azonosította. A hegység különleges alakzatú hegycsúcsairól híres: fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák és mély szakadékok változakoznak, és teszik azt a vidéket oly különlegessé.
A mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a hajdani sekély tengerben található korallzátonyok pedig a mai hegyek őseinek számítottak. A Dolomitok tehát egy öreg hegység, nagyon különleges formájú hegyekkel.
A völgyek telis-tele vannak gyors sodrású hegyi patakokkal, amelyek helyenként gyönyörű tavakba folynak össze.
Mitikus hely, az alpinizmus bölcsője. Ott kezdte a hegymászást Reinhold Messner – ő volt az első, aki egyedül megmászta a Mount Everest csúcsát oxigénpalack használata nélkül –, aztán Comici, Cassin és még nagyon sok híres alpinista, az olasz és az alpesi hegymászás úttörői.
A Dolomitok (olasz nyelven Dolomiti, német nyelven Dolomiten, friuli nyelven Dolomitis) az Alpokhoz tartozik. Észak-Olaszországban fekszik, legnagyobb része a Veneto régióban található Belluno megye területén, továbbá Trentino-Alto Adige autonóm régió Bolzano és Trento megyéjében, és Friuli-Venezia Giulia autonóm régióban. A különlegesen csodás vidék ma már védett is, 2009 óta része az UNESCO Világörökségének.
A Dolomitok fővárosa Cortina d’Ampezzo, egy valódi alpesi ékszerdoboz, rengeteg étteremmel és túrázókra specializálódott kis üzlettel, szállodával. Én mindig a kempingeket preferáltam, több is van belőlük, szuperjól felszerelt mindegyik. De bármelyik albergo (kis szálloda, tipikus olasz névvel, ami leginkább családi vállalkozást takar) ajtaján kopogtatunk be, nem fogunk csalódni.
A Cinque Torri, azaz az öt torony kihagyhatatlan túracélpont, a sziklamászók kedvenc paradicsoma. A Cortina d’Ampezzo és a Falzarego-hágó közötti fennsíkon található, a legmagasabb csúcs a Nagy Torony, azaz a Torre Grande, 2361 méter. E tornyok védelméből lőtte az olasz nehéztüzérség a lagazuoi sziklafalának tetején beásott osztrák–magyar védőállásokat az első világháborúban. Aki csak túrázni szeretne, a Falzarego-hágóból könnyedén felsétálhat, és a tornyok melletti Rifugio Scoiattoliban megihat egy hideg sört vagy egy forró ristrettót, azaz rövid olasz kávét.
A vakmerőbbek felkapaszkodhatnak az egyik via ferratára, azaz vasalt útra, amelyeknek a Dolomitok az őshazája. Ez a drótkötelekkel és létrákkal tarkított, sziklafalba épített túraútvonal eredetileg nem sportcélokra készült, a világháborúban a katonák közlekedését segítette. A Dolomitokban rengeteg sziklaalagút is van, ma már mind turistalátványosság, de ezek is a világháborúban születtek.
Egyik kevésbé ismert csoportja a Schiara, az egyik legjellegzetesebb sziklaformáció, tűhegyes csúcsok és karcsú sziklatűk váltakoznak rajta, és teszik igen vaddá ezt a tájat. A Schiara déli fala az egyik legnagyobb a Dolomitokban.
És itt van a Zacchi, az első via ferrata, amit megnyitottak a turisták előtt is. Az utat Luigi Zacchi építette ki a hetedik műszaki ezred katonáival: akit érdekel a történelem, annak különösen ajánlott ez a szakasz! Egy fantasztikusan szép erdőben három óra gyaloglás után lehet elérni a Settimo Alpini Rifugiót, miközben egy gyönyörű kanyon mellett vezet fel az ösvény. Ha van időnk, a kanyonban meg lehet mártózni, mert fantasztikus sziklamedencék kísérik az utat. A Schiara-csoport azért is különleges része a Dolomitoknak, mert egy helyen található ott legalább öt igen nehéz via ferrata.
Körülbelül egyórás túrával lehet elérni a háztól a Zacchi utat. A ferrata egy kis barlangból indul, amelyben egy rendívüli, modern freskó is látható. 1800 méterről rajtol az út egy szűk kéményben, melyből létrán kell kikapaszkodni egy párkányra. Onnan látszik a Marmol ferrata is, amelyen visszafelé lehet lejönni. Egy tizenöt méteres, nehéz, kemény rész után meredek sziklatűk között haladunk, alattunk a mélység, onnan már látszik Gusela del Vescova negyvenméteres monolitoszlopa is. Arra egy klasszikus hegymászóút vezet.
Ott egy kis piros fémbivakot találni (pici szállás, ami védelmet nyújt a zord időben esetén), amely vihar esetén nagyon jól jöhet. A Monte Schiara csúcsára a Berti ferratán lehet tovább menni, majd egy kis hágó következik, onnan létrák segítségével érünk fel a tetejébe.
Akit elragad a via ferrata-láz, induljon neki a Civettának, azaz a Bagolynak! A coldai menedékházban kell szállást foglalni és idejében lefeküdni, mert a túra bizony elég hosszú. A Civetta 3219 méteres csúcsa a Dolomitok ötödik legmagasabbja, nem érdemes lebecsülni. A csúcsra vezető via ferrata Alleghesi nem túl nehéz, viszont több mint nyolcszáz méter, tehát nagyon, de nagyon hosszúnak számít.
És a lefelé vezető út még hoszabb, érdemes korán nekivágni!
A túrák után elidőzhetünk Cortina d’Ampezzóban, bármelyik bár teraszán ücsörögve végigpásztázhatjuk a Dolomitok fantasztikus csúcsait, miközben az olaszok élnek, bringáznak, túráznak, via ferratáznak, élvezik az életet. Igazi dolce vita alpesi módra.
Ez is érdekelhet:
Egy milánói építészstúdió, a Peter Pichler Architecture kidolgozott egy remek koncepciót, ami alapján kissé futurisztikus, ugyanakkor maximálisan környezetbarát faházakat telepítenének az olasz Dolomitok oldalába.
(A szerző fotóival.)
alpesi | dolce vita | sziklamászás | road trip | hegység | kaland
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!