Az egyik leginkább New Yorkban, a másik az egész világon, a harmadik pedig a strandon népszerű.
Pastrami
A 19. század második felében Romániából nagy számban érkeztek zsidó bevándorlók Észak-Amerikába. New Yorkban is sokan telepedtek lel, külön kis közösséget alkotván, a Lower East Side-on, Little Romania néven.
A legendák szerint egy litván hentes jégszekrényében helyet biztosított egy román barátjának, aki cserébe megosztotta vele az otthonról hozott pastramă receptúráját, és a hentes hamar árusítani kezdte a különlegességet.
Később delit nyitott, és rozskenyérre halmozva kínálta a húst. Akkor született meg maga a szendvics.
Egyre több helyen kezdtek pastramă-t árulni, immár marhahúsos verzióban, hiszen az elérhetőbb volt, mint a bárány – a bevándorlók az otthon ízeit új környezetükben is megtalálták. A harmincas években már ezerötszáz zsidó delit számoltak a városban. Hogy útközben a pastramă szó hogy fejlődött pastramivá, rejtély, de egyesek arra tippelnek, hogy az olasz jelenlét miatt könnyen szelidült a szó még dallamosabbá, és ők kötötték a hús nevét a salamihoz.
Körülbelül huszonöt dollár a rozskenyérben tálalt, felfoghatatlanul sok hús, mustár és savanyú uborka kombinációja, a kultikus filmes helyre (Katz) persze képtelenség helyet foglalni, de a fal mellett is klassz, hiszen miután elfogyasztottuk a monstre szendvicset, lesz időnk felfedezni, kik törzsvendégek náluk.
Romániából érkezett zsidóknak köszönhetjük, hogy egy egész világ megismerte a fantasztikusan szaftos pastrami húst.
Hummusz
A világ első szakácskönyve három i.e.1700-ból megmaradt agyagtábla, Mezopotámia területéről. Jó sztori lenne, ha úgy kezdődnének a feljegyzések, hogy főzz meg 250 g csicseriborsót, de egy szót sem ejt erről a kedves alapanyagról, ahogy később sem jellemző, hogy közel-keleti receptszedetekben megjelenne. A csicseriborsó és a szezámmag, a hummusz alapjai, közkedvelt és elérhető alapanyagok voltak keleten és a mediterráneumban, utolsóként a citrom érkezett, de 700 körül már az is fogyasztották. A hummusz valószínűleg annyira evidens táplálékforrásnak számított, hogy nem foglalkoztak egyszerű receptúrájának feljegyzésével. Tápláló, elég fehérjét és rostot tartalmaz, a testet hosszan ellátja energiával – ráadásul akár a legszegényebbek is elkészíthették.
A hummusz igazi aduász, ami összehozza az asztaltársaságokat is, lévén, hogy shared food módra tunkoljuk és esszük.
A nem teljesen tisztázott származása valós konfliktusokat okoz, több nemzet próbálja kisajátítani az “eredeti hummuszt”, hiszen mindannyian szeretik, és kulturális szempontból is meghatározónak találják.
Hogy valójában mai országhatárok szerint szír, libanoni, izraeli, török területen készült-e az első hummusz, valószínűleg örök titok marad. A szeretett csicserikrémet a legkülönbözőbb helyeken fogyasztják: Tel Aviv felkapott büféiben, Bejrút kis vendéglőiben, Isztambul bárjaiban, beduinok sátraiban. Mindenkinek saját, bevált receptúrája van, néhány csipet fűszerrel, hozzáadott zöldséggel, maggal nagyot lehet csavarni az alapokon. Kenik pitába, szendvicsbe, valaki teljesen krémesen szereti, mások nagyobb csicseridarabokkal.
Csicseriborsóból, szezámkrémből, citromléből, fokhagymából, kis rómaiköményből, olívaolajból, sóból és borsból áll a Közel-Kelet mennyei hummusza.
Lángos
Ízig-vérig magyar street food, a strandok koronázatlan kajakirálya, pedig a magyarként ismertté vált étel csak a török hódoltsággal érkezett hozzánk. Egyesek szerint eredete egészen az ókori rómaiakig vezethető vissza, az első írásos emlékek az 1700-as évekből maradtak fenn. Amihez biztosan nem fér kétség, hogy a lángossütés akkor kezdett terjedni, amikor a kenyérfogyasztás általánossá vált.
A hagyomány szerint a kenyértésztából megmaradt darabokat lepényformára nyújtották, és parázsra dobták a kemence elejébe, ahonnan könnyedén ki tudták venni kb. harminc perc után, amikor elkészült. Abban az időben általában csak öt-hét naponta készítettek kenyeret, amiből a sütés napjára már nem maradt, ezért akkor mindig friss lángost reggeliztek.
Hiába kapni ma már sok helyen rengeteg innovatív street foodot, az úttörőnek számító lángost nehéz lenne háttérbe szorítani. A legjobb lángosozók híre szájról szájra terjed, a különböző recepteket generációk örökítik, mindenki keresi a hamisítatlan ízt, ami elhozza számára a nyarat és a gyerekkort.
Lángosozás közben jöttünk rá, hogy minden idők legjobb magyar strandételéről az elkészítésén kívül nem sokat tudunk. Nem is kellett több, hogy utánajárjunk.
Ez is érdekelhet:
Természetesen a franciákat aligha lehetne leigázni desszertekkel és süteményekkel, de azért az olaszoknak sikerül megszorongatni őket. Ezek a sütik a legkedvesebb itáliai édességek.
(Fotók: Getty Images, Unsplash)
pastrami | krém | street food | történet | sztori | hummusz
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!