Ha már a Cukidzsi halpiac és a reggeli szuszizás sem hoz lázba, vagy ha már a Sindzsuku negyed izakaja pubjaiban is törzsvendégnek számítunk, érdemes lehet Tokiót egy-két napra magunk mögött hagyni, és felfedezni a környékbeli városok valamelyikét is. Mutatjuk a kedvenceinket.
Kamakura – templomból ki, szörfkölcsönzőbe be
Óceánpart, zen buddhizmus, hegyek, gasztronómia: ilyen adottságok mellett talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a Tokiótól mindössze ötvenöt kilométerre levő Kamakurában sajnos nem mi leszünk az egyetlen turisták. Az egykori főváros ennek ellenére Kiotóhoz hasonlóan kérdés nélkül szippant be: az élő történelem, a természettel való harmónia, a tisztelet és a békesség által meghatározott atmoszféra két perc alatt írja felül minden ellenérzésünket.
Az egy óra vonatutat már önmagában a Haszedera templom miatt is érdemes megtenni. A kegyelem buddhista istennőjének templomát cseresznyefák, halastavak, bambuszerdő, föld alatti barlangok, kisebb szenthelyek veszik körül, a legfelső szintre felérve pedig a színes háztetők felett maga az óceán tárul elénk.
De legalább ennyire impozáns látvány a felfelé vezető utat szegélyező több ezer kisebb-nagyobb dzsizó szobor is, melyek a halva született és elvetélt gyermekek lelkének védelmezői.
A terápiás hatású templomlátogatás után a Nagy Buddha szobor más értelemben sokkol: a 13 méter magas, 121 tonnás, görög hatást tükröző szobrot – amelynek még a belsejébe is be lehet menni –, ha nem Buddhát ábrázolná, valószínű még a megalomán építkezéseiről híres Dubajban is megirigyelnék.
A Juigahama strand felé közeledve a tömegnek már nyoma sincs, a turistákat megcélzó boltok és reklámtáblák helyét szörfkölcsönzők és cunami esetére szóló járdai felfestések veszik át. De más arcukat mutatják az óceánpart felé vezető úton levő templomok is: a Jojuin templomot egyedüli látogatóként körbejárni legalább akkora élmény, mint először megpillantani a Nagy Buddha szobrot.
Nikkó – ha a szépség alfáját és ómegáját onszenekből szemlélnéd
A “soha ne mondd, hogy »kekko« (azaz gyönyörű), amíg nem láttad Nikkót” mondásból már sejteni lehet, hogy nem egy átlagos japán kisvárosról van szó. Hegyek, völgyek, ősi cédrusok, vízesések és a Csúzendzsi-tó veszik körbe a már a nyolcadik század óta szent helynek tekintett várost, amely a sintóizmus mellett a buddhizmus központjává is vált, a természetfilmbe illő környezet mellett Nikkóban így értelemszerűen templomokból és szentélyekből sincs hiány.
A város – és Japán – egyik legfőbb nevezetessége a Tósógú szentély, mely díszítettségét tekintve – sintó volta ellenére – az európai barokk és rokokó legfőbb remekműveivel vetekszik. Az 1600-as években épült szentélyt, mely a kínai Ming-dinszatia építészetét és szobrászatát tükrözi, Japán tizenötezer legtehetségesebb kézművese és művésze faragta, festette és lakkozta két éven át, hogy méltó emléket állítsanak a japán történelem egyik legfontosabb alakjának, a Tokugava-sógunátus alapítójának. Pár perccel később a három bölcs majom legelső ábrázolása ránt vissza a jelenbe: a majmok által közvetített buddhista üzenet univerzális jelentésű, és ma is éppen annyira aktuális, mint évszázadokkal ezelőtt.
Ám Nikkó még egy titkos ütőkártyával rendelkezik, ha a nem mindennapi környezet és az azzal együtt lélegző szentélyek kombinációja nem lenne elegendő: a környék tradicionális fürdőiben, a sejtelmesen gőzölgő, gyógyhatású onszenenekben elmerülve a japán életérzés a legnagyobb kételkedőket is garantáltan utoléri.
Mashiko – slow living és hygge japán módra
A kerámiaművészetéről híres kisváros Tokiótól mindössze két óra, mégis olyan, mintha évszázadokat ugranánk az időben: Mashikóban a hipermodernt az ősi, a sorozatgyártottat a kézzel készített, a mesterségest az autentikus váltja fel. A kézművesség szeretete, a tradíciók iránti tisztelet és a kontinuitás az egész város légkörét áthatja. A mindenfajta műviséget nélkülöző független kis boltokban, műhelyekben, galériákban kapható rusztikusan modern kerámiák a huszadik század egyik legmeghatározóbb kerámiaművészének, Shōji Hamadának a hatását tükrözik, akinek múzeumként funkcionáló háza a város egyik legfőbb turisztikai attrakciója.
A rusztikus stílusú, földszínű házak között sétálva, az általam tapasztalt eddigi legmagasabb fokú kifinomultság által megrészegülten érek el a város szélén található, nyolcadik századból származó buddhista templomhoz, a hegyoldalon fekvő Saimyō-jihoz: a történelem, az építészet és a természet hármasának diadala ez, aminek most én is a részévé válok.
Arigatou, Mashiko, Arigatou, Japán!
Ez is érdekelhet:
Chicago az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa, amit viszont kevesebben tudnak, az az, hogy Chicago Magyarország hetedik legnagyobb városa is – nem olyan régen legalábbis még így volt.
(Képek: Lauren K. Lancy)
nikkó | kiotó | japán | kamakura | tokió
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!