Biztosan ott tülekednénk a főtéren, ha megnézhetnénk azokat a ma még forradalminak számító technikai eszközöket, amelyek talán csak évtizedek múlva lesznek az életünk fontos részei – ha egyáltalán. Kicsi az esélye, hogy érkezni fog egy konvoj, amelynek célja, hogy megtegye ezt a szívességet, ráadásul olyan járművekkel, amelyek már maguk is mintha a jövőből származnának.
A negyvenes-ötvenes években az Egyesült Államokban viszont megtörtént ez.
Ma például egy gondolatvezérelt önjáró autó vagy egy személyi robotasszisztens lehetne ez a jövőidéző technológia, úgy hetven éve többek között a tévé és a mikrohullámú sütő volt az. A General Motors pedig magára vállalta a feladatot – persze sokkal inkább reklámcélból, mint jótékony megfontolásból, de ez már csak így szokott lenni.

Feltűnéshez elég lett volna mindezt felpakolni néhány platós teherautóra, a GM viszont az akarta, hogy egy darabig csak tátott szájjal bámuljon az, aki a konvoj közelébe kerül, ehhez pedig bevetették, pontosabban megalkották a nehézfegyverzetet, amit GM Futurlinernek neveztek el.
A teljesen jogos mi ez?! kérdésre nem lehet egy-két szavas választ adni. Nekünk talán a Nohab M61-es ugrik be először, ami ugye ez mozdony, de a Futurliner magán viseli az észak-amerikai távolsági buszok stíluselemeit is, miközben persze leginkább egy teherautó.
Egészen pontosan egy demonstrációs jármű: a tizenkét monstrum mindegyike egy-egy technikai innovációt mutatott be: az oldalfal felnyitható volt, a tetőből pedig egy olyan lámpatest emelkedett fel, amelynek dizájnja önmagában többet ér, mint néhány autógyártó életciklusa.
Charles F. Kettering – a 186 szabadalmat birtokló feltalálózseni, az elektromos önindító és az inkubátor kifejlesztője, a GM későbbi alelnöke – úgy gondolta, népszerű lenne egy olyan roadshow, amelyen Amerika-szerte bemutathatják az innovációkat és a legújabb fejlesztéseket. A Century of Progress Exposition a Pearl Harbor-i támadás után abbamaradt, és csak a háború után folytatódott, akkor már Parade of Progress néven, a külön e célra kifejlesztett Futurlinerekkel.
Az inkább Corvette-tervezőként ismert Henry J. Earl és csapata által megrajzolt, három és fél méter magas, két és fél széles és tíz méter hosszú jármű csak egyszemélyes volt, a vezető egy lépcsősoron jutott a fülkébe, ahonnan a beszámolók szerint elég nehézkesen, nyáron pedig – légkondi híján – iszonyatos hőségben irányíthatta a tizenhárom tonnás gépet. Az összesen tizenkilenc kisebb-nagyobb ajtóval felszerelt szerkezet első ikerkerekeinek kormányzásához akkora erő kellett, hogy azt még a szervó sem bírta, állandóan tönkrementek a szivattyúk.
Eleinte egy 110 lóerős négyhengeres dízelmotor és összkerékhajtás gondoskodott a járóképességről – mérsékelt, kb. 60 km/h utazósebességgel –, ezt később 145 lóerős hathengeres benzinesre cserélték, amelyhez már automata váltót kapcsoltak. Úgysem a sebesség volt a lényeg, és egy harminc-negyven járműből álló konvojjal nem is lehetne nagyon süvíteni – a Futurlinerek mellett a General Motors legújabb típusai, és a mintegy hatvanfős személyzetet szállító járművek is ott haladtak a sorban –, ráadásul a vörös elefántnak is becézett óriások gyenge fékei miatt kilencvenméteres követési távolságot írtak elő.
Az amerikai nép számára az ingyenes Parade of Progressen mutatták be többek között a televíziót, a mikrohullámú sütőt, a sugárhajtóművet, a sztereóhangzást,
1956-ig több mint tízmillió emberhez jutott el a konvoj. A rendezvénysorozat és a Futurliner végét bizarr módon éppen az egyik körberajongott innováció okozta: a tévé, amelyen keresztül sokkal több embert sok olcsóbban lehetett elérni a reklámüzenetekkel.
A Futurliner-flottából két – más források szerint az összes – példány a michigani rendőrséghez került, később eggyel egy vándorprédikátor járta a vidéket. Ma hét darab sorsáról tudni – és arról, hogy az utolsó több mint egymilliárd forintnyi dollárért került új tulajdonosához.
Ez is érdekelhet:
oldtimer | gm | general motors | gm futurliner
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban

Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!