Enzo Ferrari eredetileg nem akart középmotoros sportautót építeni, de az autóversenyek iránti szenvedélye végül megállapodásra juttatta a Fiattal, és az együttműködés eredménye volt a középre szerelt V6-ossal hajtott Dino.
A hatvanas évek jelentette a középmotoros sportautók hajnalát. Ferruccio Lamborghini a jövőjét alapozta meg a fantasztikus Miura bemutatásával, és bár Enzo Ferrari eleinte vonakodott követni a példáját, attól tartva, hogy a vevői a márka hírnevét romboló baleseteket szenvednek majd a középmotoros sportautók szokatlan kezelhetősége miatt, végül mégis beadta a derekát.
Enzo Ferrari szeretett volna részt venni a Formula–2-ben,
de az 1967-es szezonra hozott követelmények előírták, hogy a motorszállítóknak 12 hónap alatt legalább 500 darabot kell gyártaniuk az erőforrásból. A maranellói márka alapítója egyszerűen nem rendelkezett ekkora gyártási kapacitással, ezért a Fiatot kereste fel segítségért.
A két autóipari óriás megállapodott arról, hogy a Fiat a kívánt mennyiségben gyártja le a V6-os motor utcai változatát, amivel a Ferrari indulhat a Formula–2-es bajnokságban.
A projekt jelentőségét növelte, hogy a motort eredetileg Enzo Ferrari fia, Alfredino tervezte meg,
aki mindössze 24 éves korában hunyt el izomsorvadásban, és az újdonságot a tiszteletére nevezték el Dinónak.
A motorokkal a Fiat a Dino Coupé és Dino Spider modelleket szerelte, a Ferrari pedig a lenyűgöző formájú Dino 206 GT-t, amit 1967-ben mutattak be a torinói aztószalonon. A kétliteres, keresztben beépített V6-os erőforrás 180 lóerőt teljesített, amivel a könnyű sportautó
225 km/órás sebességet ért el, és főleg a kanyargós úton volt utolérhetetlen.
1969-ben jött ki a továbbfejlesztett változata Dino 246 GT néven,
hat centiméterrel hosszabb tengelytávval, és a 2,4 literesre növelt V6-os motor többletteljesítménye bőven kompenzálta az acélból készült karosszéria nagyobb tömegét. A következő öt évben 2295 példány készült a kupéból, és további 1274 darab a kivehető tetős targából.
A képeken látható példány is targa, a Dino 246 GTS újonnan
1973-ban került Wolfgang Denzel bécsi márkakereskedésébe.
Az első tulajdonosa Peter Mayer, egy grazi ügyvéd volt, aki 1978-ban adta el Fredy Kumschiknek, egy svájci Lotus-gyűjtőnek és kereskedőnek. 1985-ig alapos felújításon esett át a Ferrari, ekkor festették át az eredeti ezüstmetálról vörösre.
Még két svájci tulajdonosa volt az autónak, mire 1989-ben egy monacói aukción Olaszországba került, és azóta is ott töltötte az idejét. Az eredetiségét a Ferrari dokumentuma igazolja,
kitűnő állapotnak örvend, a motorja és a váltója is eredeti.
A szélesebb hátsó nyomtávja és az integrált fejtámasza az 1974-ig gyártott utolsó szériára utal.
A Dino jelentette a középmotoros Ferrarik korszakának hajnalát,
és a maranellói márkánál a mai napig ezek a modellek adják a kínálat javát. A 246 GT június közepén kerül az RM Sotheby’s milánói aukciójára, ahol 380 és 420 ezer euró közötti ajánlatot várnak érte, ez 130 és 150 millió forint közötti összegnek felel meg.
Maranellói gyöngyszemek
A Ferrari történelme során mindig is az autóversenyzés inspirálta az utcai modellek építését, és a Dinóhoz hasonló középmotoros modelleken kívül a maranellói márka a mai napig kitart az orrmotoros felépítés mellett is, ennek stílusos példája az 599. További különlegességeket mutattunk a Gianni Agnelli gyűjteményéből rendezett kiállításról szóló cikkünkben.
dino 246 gt | Ferrari | aukció | ferrari dino 246 gt | Enzo Ferrari | rm sotheby's
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!