A nyolcvanas években Jean-Paul Belmondo szeretett bele ebbe a 12 hengeres középmotoros Ferrariba, és nem nehéz megérteni, hogy miért. A BB 512i ugyanis állítólag Brigitte Bardot után kapta a nevét.
A hatvanas években, amikor egyre több autógyártó jött ki középmotoros sportkocsikkal, ahol az erőforrást a vezető háta mögé építették, Enzo Ferrari makacsul kitartott amellett, hogy a V12-es motorját továbbra is az autó orrába szereljék. A Commendatore végül beadta a derekát, és végül a maranellói márka is elindította a mai napig tartó középmotoros korszakát.
1971-ben jelent meg az első középmotoros Ferrari, a 365 GT4 BB, amit a Daytona néven ismert 365 GTB/4 utódjának szántak, és egy teljesen új 12 hengeres motorral szerelték, amit a Formula–1-es versenyautók és Le Mans-i prototípusok alapján építettek meg. 375 lóerős teljesítményével az újdonság
a hetvenes években kivételesnek számító 300 km/órás sebességre is képes volt.
A gyönyörű idomait a Pininfarina stúdiónál dolgozó Leonardo Fioravanti alkotta, és a Ferrarinál dolgozó Sergio Scaglietti
annyira beleszeretett a dizájnba, hogy Brigitte Bardot után BB-nek nevezte a projektet.
A nevet végül megtartották, de hivatalosan a Berlinetta Boxer rövidítésének számított, még ha pontatlannak is számított ez az elnevezés.
Az első továbbfejlesztése 1976-ban jelent meg, a BB 512 ekkor a hat hátsó lámpa és kipufogóvég helyett négyet kapott, a légterelője és szélesebb kerekei ugyanakkor jobb stabilitást adtak. A motorjának hengerűrtartalmát megnövelték, és bár a teljesítménye az amerikai emissziós előírások miatt csökkent, még így is gyorsabbnak tartották a riválisoknál.
A Berlinetta Boxer utolsó evolúciója 1981-ben jött ki, és a BB 512i nevében az i betű a befecskendezést jelölte. A motorsportban kifejlesztett technikával a Ferrari sportautója kisebb fordulatszámon is nyomatékosabb lett, ugyanakkor megbízhatóbbnak és a mindennapokban is könnyebben használhatónak számított.
A képeken látható autót 1982-ben vásárolták újonnan egy bolzanói kereskedésben, és azért igazán érdekes számunkra, mert
a második tulajdonosa a francia filmek koronázatlan királya, Jean-Paul Belmondo volt.
Bebel a sikerei csúcsán, 1985-ben vette a nevére az autót, és egészen 2002-ig megtartotta, ami alatt több ezer kilométert autózott vele.
Nem tudni, hogy Belmondo pontosan mennyit tett bele, de azt igen, hogy 1992-ben 19 ezer kilométert mutatott az óra, és 30 ezer kilométerrel vált meg a Ferraritól. A vevője egy Val-de-Marne-i házaspár volt, akik gondosan karban tartották, és rendszeresen használták is, csaknem 41 ezer kilométerrel adták tovább 2015-ben egy kereskedőnek.
Belmondo egykori Ferrariját ekkor teljesen felújították, és mivel a pénz nem számított, ezért a karosszériától az utastéren át a mechanikáig mindent újszerű állapotba hoztak. A restaurálásra 250 ezer eurót költöttek, ami után a Ferrari eredetiségi tanúsítványát is megkapta a BB 512i, így került a francia Aguttes decemberi aukciójára, ahol 350-450 ezer euró közé becsülték az értékét.
Dino emlékére
Maranellóban egy kicsivel korábban is építettek már középmotoros sportkocsit, de annak nem Ferrari volt a neve. Enzo Ferrari fia tiszteletére keresztelték Dino 206 GT-nek azt a modellt, amiben V6-os erőforrás dolgozott a vezető és utasa mögött, a Dino legendáját pedig a plug-in hibrid 296 GTB bemutatásával élesztette fel nemrég a Ferrari.
jean-paul belmondo | belmondo | Ferrari | ferrari bb 512i | aguttes
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!