Tiszta sor, hogy a legjobb dolgokat minden nemzet a magáénak tudná. Beindul az öntudat és a versenyszellem, hogy az az egyedülálló zene, tánc, építészeti stílus, tárgy, netán étel, vagy ital csakis tőlük ered. Mi is szeretünk büszkék lenni már arra is, ha egy tehetséges ember üknagyapja magyar volt, és ázsiai utazásunk során is igyekszünk elbábozni a kisbüfében főző hölgynek, hogy ahonnan mi jöttünk, ott a legfinomabb a paprika. Az egyik legismertebb közel-keleti fogást is mindenki magáénak vallja – a csodálatos hummusz eredete legalább annyira vitatott, amennyire finom az íze.
A világ első szakácskönyve három i.e.1700-ból megmaradt agyagtábla, Mezopotámia területéről. Jó sztori lenne, ha úgy kezdődnének a feljegyzések, hogy főzz meg 250 g csicseriborsót, de egy szót sem ejt erről a kedves alapanyagról, ahogy később sem jellemző, hogy közel-keleti receptszedetekben megjelenne. A csicseriborsó és a szezámmag, a hummusz alapjai, közkedvelt és elérhető alapanyagok voltak keleten és a mediterráneumban, utolsóként a citrom érkezett, de 700 körül már az is fogyasztották. A hummusz valószínűleg annyira evidens táplálékforrásnak számított, hogy nem foglalkoztak egyszerű receptúrájának feljegyzésével. Tápláló, elég fehérjét és rostot tartalmaz, a testet hosszan ellátja energiával – ráadásul akár a legszegényebbek is elkészíthették.
Az első írásos feljegyzés Damaszkuszból maradt, valamikot a 17–18. századból, aztán ismét nagy csend, majd újra felbukkant, újra eltűnt, és most, az információáramlás és a tudatos utazás idejében nemcsak a Közel-Kelet és a mediterráneum, de az egész világ kedvencévé vált. Egyszerűsége, variálhatósága, tápanyagtartalma miatt, és azért is, mert mindenki bátran fogyaszthatja, ételintolleranciával, vegetáriánus, vegán, gluténmentes, laktózmentes étrendben is. A hummusz igazi aduász, ami összehozza az asztaltársaságokat is, lévén, hogy shared food módra tunkoljuk és esszük.
A nem teljesen tisztázott származása valós konfliktusokat okoz, több nemzet próbálja kisajátítani az "eredeti hummuszt", hiszen mindannyian szeretik, és kulturális szempontból is meghatározónak találják.
Hogy valójában mai országhatárok szerint szír, libanoni, izraeli, török területen készült-e az első hummusz, valószínűleg örök titok marad. A szeretett csicserikrémet a legkülönbözőbb helyeken fogyasztják: Tel Aviv felkapott büféiben, Bejrút kis vendéglőiben, Isztambul bárjaiban, beduinok sátraiban. Mindenkinek saját, bevált receptúrája van, így néhány csipet fűszerrel, hozzáadott zöldséggel, maggal nagyot lehet csavarni az alapokon. Kenik pitába, szendvicsbe, valaki teljesen krémesen szereti, mások nagyobb csicseridarabokkal.
Sokaknak a Jaffában található Abu Hassan az etalon, a lekörözhetetlen, ahol akár órás sorokat kell várni a tízperces étkezésért, de még a helyiek szerint is megéri megtapasztalni az ottani hummuszélményt. De, ha Közel-Keletre utazunk és hummuszt próbálnánk, a netes beszámolók mellett/helyett érdemes a helyieket kérdezni, vagy csak nyitott szemmel járni, hogy melyik kis vendéglőben, kávézóban ülnek a legtöbben egy-két tányér mesterien készített csicserikrém fölött.
Ez is érdekelhet:
Természetesen a franciákat aligha lehetne leigázni desszertekkel és süteményekkel, de azért az olaszoknak sikerül megszorongatni őket. Ezek a sütik a legkedvesebb itáliai édességek.
(Fotók: Getty Images, Unsplash)
gasztronómia | hummusz | csicseriborsó | izraeli konyha | mediterreáneum | szezámmag
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!