Kiderült, hogy a könyv vagy a film teljesít-e jobban.
Charles Brandt maffiaregényére, a The Irishman címen futó kötetre valószínűleg sosem bukkanunk rá, ha nincs Martin Scorsese és az ő legújabb filmje, amely a könyv alapján készült. Ha bírtad A keresztapa és A sebhelyesarcú című egész estéseket, ezzel a sztorival sem lőhetsz mellé.
Állandó dilemma, hogy amikor egy történetet nemcsak a mozivásznon láthatunk, hanem el is olvashatjuk, melyik opcióval kezdjük. Minden egyes regényadaptációra igaz, hogy teljesen megjósolhatatlan, melyik verzió lesz a sikeresebb: a film vagy az írott változat.
Én még szinte soha nem találkoztam olyan esettel, amikor mindkettő egyforma érzéseket keltett volna bennem, de ezúttal másképp történt.
Mivel Brandt könyve előbb került a kezembe, minthogy az interneten nézhetővé vált volna a filmváltozat, én az olvasással kezdtem, és úgy tettem, mintha csak felkészülnék a forgatókönyv anyagából, hogy aztán majd a filmet nézve percenként bólogathassak, hogy "aha, igen, erre emlékszem, ez pont így volt a könyvben is."
Bár az egész olasz maffiózos világ távol áll tőlem, mégis úgy éreztem, ha már az egyik legismertebb és legjobb filmrendező úgy döntött, filmre viszi a történetet, akkor biztosan érdekes lehet. Egy szép, őszi estén, egy tál spagetti után neki is láttam a több mint félezer oldalas kötetnek.
Mielőtt belevetnénk magunkat az élményekbe, a sztori röviden a következő: az amerikai szakszervezeti mozgalmak virágzásának idején élt egy Jimmy Hoffa nevű figura, aki óriási népszerűségnek örvendett a munkásosztály köreiben, nem mellesleg nagyon szoros kapcsolatban állt a maffiával. Ám sajnos nagyon makacs és önfejű is volt, éppen ezért a maffia egy idő után megorrolt rá – mivel nem teljesítette minden kérésüket és vágyukat –, és hamarosan ellenség vált belőle. Hoffa 1975-ben egyik napról a másikra eltűnt, ami hatalmas vihart kavart a közéletben, mert bár senki nem tudta, mi történhetett vele, az emberek többsége sejtette, tekintettel a kapcsolataira.
A könyv és a film bemutatja Hoffa életet és természetesen a maffiához való viszonyát is, amin keresztül megismerhetjük az amerikai szervezett bűnözés legsötétebb alakjait, és egy nagyon bonyodalmas jó fiú-rossz fiú harcnak lehetünk szemtanúi. A több éven átívelő történet kulcsfirgurája Frank Sheeran ír bérgyilkos, aki annyira profi, hogy azonnal a maffia kegyeltje lesz, viszont nagyon szoros barátságot alakít ki Hoffával is, így egy kis idő múlva két tűz között találja magát.
Ami a könyvet illeti, az első néhány oldal lebilincselő volt. Megismerhetjük a történet szereplőit, kapunk egy kis ízelítőt az író érzelmeiből, aki rengeteg interjút készített azzal a bizonyos írrel, akiről a regény szól. Újságíróként azonnal beleképzeltem magam a szerző helyzetébe: egy olasz maffiabanda tagjával beszélgetni napokon, heteken át, és mindent megtudni a társakról, a balhékról, hogy hogyan befolyásolták a tevékenységeikkel az egész amerikai társadalmat a hatvanas, hetvenes években – hát ez több mint izgalmas.
Nem sokkal az eufórikus érzés és még vagy tíz-húsz oldal után viszont kezdtem dekoncentráltnak érezni magam. Alapvetően gyorsan olvasok és szerencsére a részletek többségét meg is jegyzem, de itt körülbelül harminc oldal után azt vettem észre, hogy állandóan vissza kell lapoznom az előzmények miatt, mert annyi név, dátum és esemény halmozódott fel a lapokon.
Sajnos az sem segített, hogy a kötetben gyakran az író is megszólal narrátorként, és ezek a részek könnyen összekeverhetők Frank Sheeran, azaz az ír bérgyilkos nyilatkozataival.
Amiben már a könyv felénél biztos voltam, hogy irreálisan sok a szereplő és a végletekig fejtegetett mellékszál, ezek miatt pedig kicsit döcögős az eljutás a befejezésig. Ennek ellenére van annyira érdekfeszítő a sok macska-egér harc, hogy az ember el akarjon jutni a végére.
A könyv után egyszerűen lehetetlen nem azt érezni, hogy minél előbb látni kell a filmet is, főleg, hogy tudjuk, a főszerepet Robert de Niro kapta, olyan társak mellett, mint Joe Pesci és Al Pacino. Nem érhet meglepetésként az sem, hogy három és fél órán keresztül élvezhetjük a gengszterek társaságát, mivel a könyv esemény- és adatdús felépítése miatt nehezen lehet az egész sztorit másfél órában elképzelni – ide bizony sok-sok idő kell.
Martin Scorsese alkotása nem újra elmeséli a Brandt kötetében olvasottakat, inkább kiegészíti azokat. Kitisztítja a képet. Segít megérteni azokat a szövevényes szálakat, amiket a könyv lapozgatása közben nehezen érthetünk meg, és teljessé teszi a képet.
Bár néhol itt is felbukkan az a kuszaság, ami a könyv egészét végigkíséri, könnyen át lehet lendülni rajta, és végül elégedetten felállni a kanapéról.
Brandt és Scorsese találkozása szerencsés együttállás, nem érdemes kihagyni egyik alkotó szerzeményét sem.
Ez is érdekelhet:
A sokadik lelombozó könyv után már meggondolja az ember, higgyen-e a színes-szagos csomagolásnak.
(Fotók: Getty Images)
film | könyv | maffia | ajánló | az ír | kritika
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!