Reggel már a megjövendölt új világra ébredtem. Tisztában voltam vele, hogy elkerülhetetlen, és egy ideje próbáltam átprogramozni az agyam, de jelen állapotomban elképzelni sem tudom, pontosan milyen lesz.
Pedig a tavaszi nagy otthon maradás valamilyen szinten felkészített. Megértettem, hogy lehetőség szerint ne járjak közösségbe, napoljam el a családi és baráti rendezvényeket. A koncerteket videómegosztón, a sporteseményeket tévében, a filmeket streamelve nézzem. Étterem helyett a konyhánkba foglaljak asztalt, a haveri sörözéseket a Zoomra szervezzem, a világnak könyvekkel vagy virtuálisan menjek neki.
A most következő időszak még strapásabbnak ígérkezik. Átvészelendő mélypontok tucatjai tartanak felém – remélhetőleg csak lelki értelemben.
Közeleg az ünnep, ami számomra hosszú ideje az év leginkább várt időszaka.
Szeretem a rákészülést, szeretek egy esti sétán hangulatba kerülni mondjuk a szépen feldíszített Andrássy úton. Sokakkal ellentétben nem kötelező teherként élem meg az ajándékokon agyalást, és az üzletekben csatangolni is imádok ilyenkor.
És akkor nem beszéltem az évek alatt kialakult hagyományokról, amelyekhez, ha nem is görcsösen – mert negyvenéves fejjel azért megtanul elengedni dolgokat az ember –, de ragaszkodom. Legyen az egy adventi vásáros baráti forralt borozás, egy városligeti korcsolyázás, vagy a kis lakásunk kidekorálása a menyasszonyommal, háttérben kellemesen búgó karácsonyi zenére.
Be van tárazva néhány film is, amely minden évben csak ebben az idősávban kerül elő, és szigorúan decemberben veszem meg a limitált kiadású csokoládékat. Ki ne hagyjam a hazautazás előtti utolsó összejöveteleket, a még egyszer hozzuk össze focikat, a kávézásokat, a koccintásokat, a vacsorákat, a nagy ünnepi leállás tervezgetését…
No meg a hazautazást.
Már maga az út is különös hangulatban telik, akár vonattal, akár autóval teszem meg. Várom, hogy újra együtt legyek a családommal, ismét lássam a gyerekkori barátaimat, hogy végre ezt az önhibánkon kívül vacakra sikeredett évet magam mögött hagyva heverésszek a kanapén, édességet majszoljak, majd régi fényképeket nézegessek és izgatottan kutassak a szülői házban maradt gyerekkori emlékeim között. Idén viszont a hagyományaim legtöbbjét dobhatom ki a kukába.
De.
Ez nem jelenti azt, hogy némi átszervezéssel és kreativitással ne lehetne meghitté tenni ezt a karácsonyt.
Persze most nem lehet egy szentimentális száncsengős limonádéra beülni a moziba és a számítógépen keresztül összehozott forralt borozás sem olyan, mint amikor kesztyűben markolom a poharat és szállingózó hóesésben melegítem a kezeimet. Egy kicsit leleményesebbnek kell lenni, lelkileg keményen ráerősíteni, és elfogadni, hogy ez az ünnep vélhetően más lesz, mint amilyen eddig volt. De lesz. Már várom.
Ez is érdekelhet:
Szereted a zöldet? Mi is. Mutatunk két könyvet, hogy jobb barátságba kerülhess a szobanövényeiddel.
(Illusztrációk: Getty Images)
hangulat | készülődés | jegyzet | ünnep | tárca | gondolat
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!