Nem kevesebb, mint tizennyolc szintes alagútrendszer fut rajta végig.
Kappadókia természetes módon formálódott, vulkanikus kúpjait nem tudja nem csodálni az ember, ám a régió felszín alatt megbújó, hasonlóan gigantikus méretű komplexuma talán még ennél is ámulatba ejtőbb.
Elengubu ősi városát találjuk itt, mely ma Derinkuyu néven ismert, több mint 85 méterrel a Föld felszíne alatt húzódik, és tizennyolc szintes alagútrendszert foglal magában. A világ legnagyobb feltárt földalatti városát évezredeken át szinte folyamatosan használták a frígektől a perzsákon át a bizánci kor keresztényeiig, míg az 1920-as években el nem hagyták a kappadókiai görögök, miután menekülniük kellett az elvesztett görög-török háború után.
A több száz kilométeres barlangrendszerhez kapcsolódik az a több mint kétszáz kicsi, különálló földalatti város is, amelyeket szintén a régióban felfedeztek fel.
1963-ban egy helybéli találta meg az egyik bejáratot, miután időről időre eltűntek a csirkéi a házfelújítások közben.
Alaposabb vizsgálat és némi ásás után egy átjárót fedezett fel, melyet később mintegy hatszáz hasonló felfedezés követett további magánházakban.
Az ásatások azonnal megkezdődtek, és a felszín alatt egy egész civilizáció nyomai bontakoztak ki lakóházakkal, takarmánytárolókkal, marhaistállókkal, iskolával, borospincékkel és kápolnával. A barlangvárost hamarosan elözönlötték a turisták, 1985-ben pedig felkerült a Világörökségek listájára.
A város építésének pontos dátuma nem ismert, a legkorábbi hivatkozás rá az athéni Xenophon által i.e. 370 körül írt Anabasziszban található, ahol Derinkuyut említi, és az arrafelé, a föld alatt élő anatóliai embereket.
Kappadókia a vízhiányos talaj és a ottani, könnyen formálható kőzet miatt különösen alkalmas az ilyen típusú földalatti építkezésekre, amelyek egyszerű eszközökkel, például lapáttal és csákánnyal is kivitelezhetők. Ugyanakkor az építők kilétét ugyanúgy homály fedi, mint a keletkezés dátumát.
A barlangrendszer első néhány szintjét a hettiták áshatták ki, amikor a frígek i.e. 1200 körül megtámadták őket, a város nagy részét azután valószínűleg már a frígek építették. A barlangokat eredetileg áruk tárolására használhatták, ugyanakkor menedéket is nyújtott az aktuális megszállók elől.
Derinkuyu lakossága a bizánci korszakban duzzadt a legnagyobbra, ekkor közel húszezer embert élt a föld alatt.
A város minden szintjét gondosan tervezték, és meghatározott célok szerint osztották fel. Minden szintet csak belülről mozgatható, kör alakú szikla zárt el, amelynek a közepébe kis, tökéletesen kerek lyukat vájtak, hogy azon keresztül lándzsával mérhessenek csapást a betolakodókra. Mosdó gyanánt agyagedényeket használtak, fáklyafény mellett éltek, kijelöltek egy helyet a holttesteknek, az állatokat pedig a felszínhez legközelebbi részeken tartották, hogy csökkentsék a szagok és mérgező gázok beáramlását, valamint élő szigetelőréteget biztosítsanak a hideg hónapokra.
De az építmény leginkább lenyűgöző részét a komplex szellőzőrendszer és a védett kút adja, amely az egész várost friss levegővel és tiszta vízzel látta el. A több mint ötven szellőzőaknának köszönhetően természetes módon áramlott a levegő a lakóházakba és a folyosókon, a több mint 55 méter mély kutat pedig alulról el lehetett zárni, hogy ne férjen hozzá az ellenség.
Ma hatvan török lírás belépő fejében ereszkedhetünk le és érezhetjük át ennek az életformának a hangulatát. Kappadókia földalatti titkai ugyanakkor még mindig nem tárultak fel teljesen, 2014-ben egy addig ismeretlen és talán még nagyobb földalatti város nyomait találták meg Nevsehir régióban.
A föld alatti élet lehetőségei újra és újra megmozgatják az emberek fantáziáját, és többek között ilyen luxusóvóhelyekben manifesztálódnak.
(Forrás: BBC, képek: Getty Images)
Kappadókia | föld alatti látnivalók | törökország | nagy sztori | Derinkuyu | barlanglakás
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!