Az ikonikus Concorde-ot a "jövő repülőgépeként" hirdették, ám nem lett az.
Huszonhét éven éven át talán a legkülönösebb (sőt, a legkedveltebb) utasszállító repülőgépnek számított, de története során számos probléma kísérte, melyek miatt kivonták a forgalomból. Végül nem is pótolták.
Mostanság viszont komoly tervek kerültek elő újabb szuperszonikus repülőgépek legyártására, sőt a United légitársaság tizenöt darabra adott is le megrendelést, remélve, hogy 2029-re már repülhetnek velük.
Minden felcsendülő fanfár ellenére a 2200 km/órás sebességgel hasító Concorde annak idején nem volt egy különösebben kényelmes repülőgép.
Az utasok többet fizettek a jegyért, mintha egy hagyományos járat első osztályáért csengettek volna ki pénzt, csupán azért a kiváltságért, hogy néhány órát spóroljanak a repülési időből (a Concorde 1996-ban felállított rekordja máig a legjelentősebb: 2 óra 52 perc alatt tette meg a London-New York távot).
Státuszszimbólum
"A légiutas-kísérők imádtak rajta dolgozni, az utasok is szerettek vele repülni. Az ember tudatában volt annak, hogy egy nagyon kis csoporthoz tartozik, melynek tagjai kiváltságosnak érezték magukat azzal, hogy a Concorde-on utazhatnak" – mondta az ötszörös Concorde-utas Richard Quest, a CNN híres riportere.
Maga a gép kicsinek számított a mindössze száz ülőhelyével. A nagy, kényelmes ülés helyett irodai székekhez hasonló szűk ülésen szenvedték végig az utasok a távot, általában egy zajos kabinban és hát az ablakok sem tartoztak a méretes kategóriába. A törzs belseje körülbelül két és fél méter széles volt, a repülőgépet pedig két részre osztották, melyet középen a mosdó választott el.
Érdekesség, hogy bár a két szekció gyakorlatilag ugyanúgy nézett ki, az egyiket első osztályként, a másikat business class-ként hirdették.
Elég sokan fizettek azért, hogy a státuszszimbólumnak mondható első szekcióban ülhessenek, ahol az ételek minősége és a felszolgálás stílusa is a prémium szintet képviselte. Az utasok gyakran aláírt igazolást kaptak repülésük bizonyítékaként, amivel később ismerőseik körében büszkélkedhettek.
Felemelkedés és bukás
A szuperszonikus korszak hajnala közvetlenül a második világháború befejezése után, 1947. október 14-ére datálódik. Ezen a napon Chuck Yeager a Mojave-sivatag fölött egy rakétameghajtású kísérleti Bell X-1-essel vízszintes repülésben átlépte a hangsebességet – ő volt az első az emberiség történetében, aki ilyet tett.
1961-ben aztán az első utasszállító repülőgépnek (egy Douglas DC-8-asnak) is sikerült hasonló bravúrt bemutatnia egy tesztrepülésen. Az első menetrendszerű Concorde-járatot az Air France és a British Airways indította 1976. január 21-én.
A fülsiketítő hangrobbanás hatásai miatt a Concorde nem repülhetett szárazföld fölött, ezért többnyire csak transzatlanti útvonalakon közlekedett. Az utazóközönség mégis imádta.
A New York Times szerint a Concorde-jegyek fejenként körülbelül hat-hétezer dollárba kerültek és ugyan a fedélzeti körülmények szűkösek és zajosak voltak, a pezsgővel és kaviárral kiegészítve fényűzőnek számítottak.
A repülőgép kifejlesztése a brit és a francia kormánynak egyaránt jelentős anyagi terhet jelentett, de a British Airways számára nagy bevételt hozott szolgálati ideje alatt. A 2000-es Concorde-katasztrófa, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások és több más kedvezőtlen tényező miatt 2003. október 24-én végül kivonták a forgalomból.
A másik Concorde
Az első szuperszonikus utasszállító repülőgép valójában nem is a Concorde, hanem a szovjet Tupoljev TU-144 volt. A prototípus két hónappal a Concorde bemutatását megelőzően, 1968-ban hajtotta végre debütáló repülését, aztán négy hónappal a nyugati csoda előtt szuperszonikus sebességre váltott.
A Concorde-hoz hasonló formájú szovjet repülőgép azonban még a riválisánál is több problémával küzdött. Az oroszországi Voronyezsben tizenhat darabot építettek csupán belőle; a TU-144-es csak 102 kereskedelmi járatot indított, ezek közül mindössze 55-ben szállított utasokat. Két TU-144-es zuhant le.
Rövid ideig az Aeroflotnál utasszállítóként állt szolgálatban Moszkva és a kazahsztáni Almaty között közlekedve, majd három év elteltével kivonták a forgalomból. Ezt követően teherszállító repülőgépként használták, mígnem a programot 1983-ban – jóval a Concorde előtt – leállították.
A szuperszonikus utazás jövője
Kivonása óta nem emelkedett az égbe szuperszonikus utasszállító repülőgép, de a Concorde 2.0 lehetősége már a forgalomból való távozásakor is felvetődött.
A mérnökök ma már keményen dolgoznak a Concorde utódjának tesztelésén és finomhangolásán – virtuális környezetben. A United rendelt is párat a futurisztikus repülőgépből, noha valójában még egyiket sem tesztelték. Hogy az új gép mennyivel lesz kényelmesebb, megfizethetőbb és csendesebb, azt csak később fogjuk megtudni.
A Boom Supersonic vezérigazgatója, Blake Scholl hosszú távú elképzelései szerint egyébként négy órán belül fillérekért (száz dollárért) bárhová elrepülhetünk majd vele a világon. Ha ez valaha is megvalósul, akkor a repülés valóban mindenkié lesz, nem csupán a gazdag elité.
Lehet, hogy bő tíz év múlva már olyan személyszállító repülőgépekkel fogunk Londonból New Yorkba repülni, amelyek egy negyedik generációs harci gépre hajaznak majd – és nemcsak a külsőségek terén, hanem mondjuk sebességtartományban is. Ebben az irányban szeretne a Boom Superosonic úttörő lenni, amely 2029-ben állítaná szolgálatba az Overture-t – ez a gép lehet majd az első olyan utasszállító a Concorde óta, amely gyorsabb a hangnál.
(Forrás: The Travel, Wikipedia, fotók: Getty Images, Boom Supersonic)
repülő | nagy sztori | repülés | concorde | szuperszonikus | hangsebesség
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!