Amióta a szerencsejátékosok inkább Bitcoinba áramoltatják a zsetont, mint a félkarúba, Vegas januárban egyetlen dologról szól – persze az egy hét alatt futószalagon letolt Fergie-, Céline Dion-, Britney Spears-, Wiz Khalifa-, Rick Ross- és Steve Aoki-haknikon kívül: nem, nem a Cirque du Soleil-ről. Zajlik a CES, amikor a szórakoztatóelektronika győzködi a világot, hogy nem csak önmagát szórakoztatja.
A Consumer Electronics Show olyan lenne, mint bármelyik szakmai kiállítás, vagyis belterjes és unalmas, ha nem azokat a kütyüket, illetve azoknak a kütyüknek a rokonait mutogatnák ott, amelyek szép lassan megjelennek körülöttünk. Ugyan a legismertebb technológiai vállalatok saját eseményeken, az évben össze-vissza elszórva jelentik be legizgalmasabb újdonságaikat, és nem próbálnak mindenkit egyszerre túlkiabálni Vegasban, de például a Samsung és az Intel is hozott érdekes újdonságokat, meg zongorázó drónokat.
Eddig nekem még nem jutott CES-ből, csak CeBitből, ahol ugyanazt tudtam átélni, mint bármelyik lengyel Media Marktban: egy csomó nagy tévé, amelyeket tágra nyílt szemekkel vizsgálnak külföldiül beszélő emberek. Oké, több a robot és a hosztesz. Talán. Az új év elsőre szépen illeszkedett ebbe a narratívába: még kijózanodni se volt idő, amikor az LG már elkezdett dicsekedni azzal, hogy sikerült készítenie egy több mint kétméteres, 8K felbontású OLED-kijelzőt. A két métert még csak-csak értjük, de a 8K már sokunkat megakaszt. Oké, nagyon sok képpontból csinál képet. Négy 4K-nyi pontból. Az ilyen bejelentéseknél másodlagos, hogy ez nekünk miért jó, az átlagos, százcentis tévétől hetven centire kell ülni, hogy észrevegyük a lassan már megszokott 4K és a full HD közti különbséget.
Egy ilyen bejelentés azért menő, mert sikerült, mint a Holdra lépés, vagy a Honvéd legutóbbi bajnoki címe.
Az indokolatlanul gazdagoknál persze eljött az igazság pillanata, nem azért ültetik távolabb a gyereket a tévétől, hogy ne romoljon el a szeme, hanem azért ültetik közelebb, hogy megérje kiadni azt a plusz kétszázezer forintot a nagyobb felbontású tévére. Nekünk pedig valószínűleg nem a televíziós számháborúra érdemes figyelni. Akkor mire?
Autók
Az elektromos hajtás és az autonóm működés egyszerre lettek meghatározó szereplői az autóipari fősodornak, mindkét területen repkednek és repkednek majd a bejelentések. A Lyft, a másik, nálunk meg sem jelent, így be sem tiltott Uber, vezető nélküli taxikkal kényezteti a bátrakat és lustákat – de persze ott ül egy technikus a kormánykerék mögött, hogy a váratlan helyzeteket megoldja. A statisztikák alapján semmi dolga nem lesz egy hétig, csak ülni egy 5-ös BMW-ben. Amikor egy-két-három év múlva ő már nem lesz ott, és csak haloványan emlékszik élete melójára, na akkor érdemes igazán elkezdeni spórolni az első, igazán autonóm autónkra.
A sofőrrel együtt egy idő után eltűnik majd a kormánykerék is: a Mercedes Vegasba is elvitte a Smart Vision EQ Fortwót, amit 2030-ra ígérnek, így szerencsére lesz idejük kitalálni egy kulturáltabb nevet neki.
Nekünk pedig ezek szerint nagyjából egy évtizedünk van megszokni azt a gondolatot, hogy az autónk a négyes metró egy kis szelete lesz, csak a peronon ácsorgó szekusok nélkül: a gép vezet, az alkotó szorong, aztán megnyugszik, aztán pörgeti az Instát, míg odaér valahova.
Amikor pedig lemerül a mobil, ott a műszerfalba épített Android – a Panasonic és sok másik gyártó mutogatja majd, hogy mire jutott a témában.
Asszisztensek mindenhol
Idén, ahogy tavaly is, a hangfalak nem azért érdekesek, hogy hogyan szólnak, hanem, hogy hogy hallgatnak: egyre több gyártó barkácsol testet az Amazon Alexájának és a Google Assistantjének. Nekünk, magyaroknak, az, hogy szeretnénk-e olyan eszközöket, amelyek egész nap hallgatnak minket, egyelőre luxusdilemma: a két népszerű platform pont olyan jól tud magyarul, mint az Apple Siri-je.
Szóval vagy elkezdünk idegen nyelven beszélni a tárgyainkkal, mint túlbuzgó értelmiségi szülő az újszülöttjével, vagy várunk pár évet, amikor viszont már a tévé és a hangfalak mellett a zárak, a villanykapcsolók és a tükrök is lesik majd minden szavunkat – utóbbi három példa már az idei CES-ről való.
Dolgok, amikről egyszer kiderül, hogy mire jók. Vagy nem
Ahogy minden kiállításon, itt is lesznek olyan hírek, amelyek mindenkiről szólnak, csak rólunk, a végfelhasználókról nem. Egyelőre a legjobb példának az a lámpa tűnik, ami, miután beledugtuk az interneteket, fényként elsugározza azt egy bigyóba, amit bedugtunk a laptopunkba. Nem is biztos, hogy nekünk ezekről a dolgokról tudnunk kéne.
Könnyen lehet, hogy ez a lámpa most azért ül ott, hogy egy rejtélyes katonai beszerző lecsapjon rá, mert félnek a bázisokon rádión sugározni az internetet. Mondjuk.
Valószínűleg akkor járunk a legjobban, ha várunk, amíg megjön az a nagy felbontású tévé, amit nem csak fél méterről érdemes nézni, az az asszisztens / tükör / villanykapcsoló, amely tudja, mikor szeretnénk, hogy figyeljen ránk, és az a lámpa, amely csak simán szép és világít. Addig meg örüljünk, hogy valaki jól járt, és egy önvezető BMW kormánykerekénél pihen egy héten keresztül.
Pőcze Balázs az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség, a Mito társalapítója és kreatívigazgatója. Saját elmondása szerint melegítőben járt iskolába, és füzetbe gyűjtötte a kedvenc website-jait, amelyek közül a legjobbakat ki is nyomtatta. Ezen a linken olvasható a többi cikke, amelyek szerintünk olyan jók, hogy ha még gyerek lenne, biztosan kinyomtatná őket.
Ez is érdekelhet:
Lebegő mobiltartó, ami egyben vezeték nélküli töltő is? Üvegből készült klaviatúra? Nemcsak a jövőt ábrázoló filmeken láthatunk ilyeneket, hanem bármikor az íróasztalunk dísze lehet.
CES kiállítás | las vegas | laptop | asszisztens | autó
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!