Grytviken egy gyönyörű brit falu távol az öreg kontinenstől. Annyira távol, hogy e brit földön pingvinek éldegélnek, a századfordulón pedig közkedvelt expedíciós bázisnak számított.
A falut 1904. november 16-án alapította a norvég tengerészkapitány, Carl Anton Larsen. Déli-Georgia-sziget legnagyobb települése eredetileg bálnavadász-állomás volt, amely egy birodalmi transzantarktiszi expedíció déli kiindulópontja volt az első világháború kitörésekor, 1914-ben.
Az expedíciót az a Sir Ernest Shackleton vezette, aki az Antarktisz-kutatás aranykorának egyik kiemelkedő alakjaként vonult be a történelembe.
Ernest Shackletont a szigeten érte utol a halál 1922-ben – ezzel pedig véget ért az Antarktisz-kutatás aranykora; a korszak, amikor a nagyrészt ismeretlen kontinens földrajzi és tudományos felfedezése még hagyományos felfedezőutakkal, modern technikai vívmányok nélkül valósult meg.
Grytviken ma már kimeríti a szellemfalu fogalmát: a település teljesen elnéptelenedett,
mindez pedig a bálnavadászat hanyatlásához köthető. A faluban mintegy háromszáz ember élt még a múlt század harmincas-negyvenes éveiben, jelentős részük bálnavadászatból; azonban idővel a bálnaállomány annyira megcsappant, hogy már nem érte meg fenntartani a feldolgozó bázist, így 1966-ban bezárták azt.
Grytviken ennek ellenére továbbra is népszerű helynek számít a kalandorok körében. Az idilli hely csendes, mint egy félbehagyott költemény, a világ végi életérzés pedig itt szinte tényleg tapintható: az öreg kontinenshez vagy a greenwichi koordinátákhoz képest a világ túlsó felén, szinte már annak végén időzhetünk, közel a déli jéghegyekhez, ahol jóformán már egy lélek se jár.
A sziget az Antarktiszra látogató tengerhajók kedvelt állomása, a turisták pedig általában megállnak itt, hogy meglátogassák Shackleton sírját.
Ha erre járunk, érdemes a Dél-Georgiai Múzeumot is felkeresni, amely csak a nyári turisztikai szezonban van nyitva.
2011 novemberében a Shackleton jobbkezének tartott Frank Wild hamvait is ide hozták. Frank Wild szintén egy híres brit felfedező volt, aki öt antarktiszi expedícióban is részt vett, ezekért
négyszer nyerte el a Polar Medalt – ez rajta kívül csak egy embernek sikerült ennyiszer.
A szigeten található templom a bolygó egyik legdélebbi istenháza. Külön érdekesség, hogy az imaház – amelyet a bálnavadászok templomának is neveznek –egy évszázadon át a Den norske kirke nevű norvég evangélikus egyházhoz tartozott, 2013 óta viszont a – szintén brit külbirtoknak számító – falkland-szigeteki anglikán egyház része.
A templomon nyomot hagytak a kemény évtizedek, azonban 1996 és 1998 között a Dél-Georgiai Múzeum alkalmazottai önkéntesek bevonásával kicsit ráncba szedték a magányos építményt – és bár misét nem tartanak benne, néha így is különleges rendezvényeknek ad otthont. A templomnak egyébként egy camoszerep is jutott a 2006-os Happy Feet című animációs filmben.
Grytviken nagyjából egy szélességi körön helyezkedik a dél-amerikai Tűzfölddel. A tundra klímájú szigetre hosszú telek és rövid nyarak jellemzők, így érdemes a legmelegebb nyári hónapban, januárban felkeresnünk – kedvenc csillagunk ekkor már hajnali négy órakor rávirrad a szellemfalura, míg a naplemente csak este kilenc után jön el. Így aki szeretné felfedezni a sziget élővilágát, annak ezekben a hetekben jócskán jut a napos órából, amely a pólusok felé haladva bizony néha megfizethetetlen.
Európában is akad egy szellemtelepülés, amely nemrég újra megnyitotta kapuit:
Varószia a hatvanas-hetvenes években egy valóságos üdülőparadicsom volt, ahová visszatérő vendég volt Richard Burton, Brigitte Bardot, Marilyn Monroe és Elizabeth Taylor is.
falu | szellemfalu | külbirtok | déli sark | pingvin | Anglia
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!