Amikor meglátunk az utcán egy Bentleyt, kicsit olyan, mintha egy régi nagy szerelmet élnénk újra. A figyelmünk vitorlájából egyből kifogja a szelet, összeszorul a torkunk, elkezdünk vágyakozni, csodálva nézzük azt a stílust, eleganciát, minőséget, amit képvisel. A történet 1919-ben indult egyetlen világos céllal: a Bentley a kategória legjobbja, egy jó és gyors autó akart lenni. Sikerült.
W. O. Bentley kilencévesen vette meg azt a használt biciklit, amit aztán darabjaira szedve felfedezte, hogyan is működik. A valódi szenvedélyt mégis a vonatok jelentették számára – 16 éves korában otthagyta az iskolát, és inkább elment tanoncnak a Great Northern Railwayhez. Öt évvel később, amikor a gyakorlati ideje lejárt, érdeklődése már a sínekről az aszfaltra terelődött. Egy Quadrant motorbiciklivel kezdett versenyezni, több aranyérmet is bezsebelve, közben pedig egyre inkább beleásta magát a motorok műszaki hátterébe, és teljesítményének finomításába.
1912-ben egyik bátyjával közösen céget alapítottak, és Doriot, Flandrin & Parant (DFP) márkájú, francia autókat kezdtek forgalmazni. Innen már csak néhány lépés hiányzott a világhírhez: W.O. Bentley a DFP-nél botlott bele egy alumínium papírnehezékbe, melynek könnyedsége azonnal beindította fejében a fogaskerekeket. Kísérletekbe fogott, hogy kiderítse, hogyan lehetne helyettesíteni ezzel az anyaggal az acél- vagy öntöttvas dugattyúkat anélkül, hogy az megolvadna. A kísérleteit hamarosan siker koronázta: az új dugattyúkat a DFP autókban tesztelte élesben először, és rögtön győzelmet is hoztak Brooklandsben.
A második világháború aztán hamarosan közbeszólt. Bentley a Királyi Haditengerészeti Repülőszolgálat kapitányaként a háború alatt felfedezését a levegőben is tesztelhette: az alumíniumdugattyúkat a vadászrepülőgépek motorjaiban alkalmazta, melyek sokkal erősebbnek és megbízhatóbbaknak bizonyultak a korábbi verzióknál. Így született meg az első Bentley forgódugattyús motor, a BR.1, ami a Sopwith Camelt a háború legsikeresebb brit vadászrepülőgépévé tette.
A háború után W.O-t a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki, találmányáért pedig a Feltalálók Díjazásáért felelős Bizottság nyolcezer fonttal jutalmazta, ami egyben a lehetőséget is jelentette, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmát, és megalapítsa a Bentley autógyárat.
Az első Bentley járgány már a vállalat alapításának évében, 1919-ben kigurult a londoni New Street Mewsra, és ezzel megszületett a legenda.
Innentől nem volt megállás: a folyamatos fejlesztéseknek és az egyre jobb motoroknak köszönhetően a Bentley már az 1920-as években öt Le Mans győzelemmel büszkélkedhetett, ráadásul hármat egyetlen versenyző, Woolf Bernato, azaz "Bentley Boy" zsebelt be.
Pedig a versenypályák először nem szerepeltek W.O. Bentley tervében: a Bentleyk elsősorban az útra születtek, így amikor a 24 órás Le Mans versennyel akarták összehozni a márkát, az alapító csak annyit mondott:
"szerintem ez az egész őrültség... Az autók nem úgy lettek tervezve, hogy bírják a huszonnégy órán át tartó erőfeszítést".
Frank Clement és John Duff negyedik helyezése azonban az 1923-as versenyen, és a leggyorsabb futamidő felállítása egy Bentley 3 literessel W.O. Bentleyt is meggyőzte, és innentől már semmi nem állhatott a versenyzés útjába. Hamarosan a Bentleyk uralták a futamot, öt győzelmet aratva a következő hét évben, és egy újabb diadalt jóval később, 2003-ban.
Walter Owen Bentley utolsó kreációja a legendás Bentley 8 literes volt, melyet azóta is mestermunkaként tartanak számon, és amelyből egyébként a New York-i tőzsde összeomlása miatt összesen száz példány született.
"Soha életemben nem találkoztam még olyan motorral, melynél egy ilyen csodálatos teljesítmény ilyen diszkrét csenddel párosul" – mondta róla W. Gordon Aston.
W.O. Bentley alapelvei halála után is meghatározták a vállalat működését. A Bentley autók rendkívüli sikerét azonban nem csak a vállalat alapítójának, és a gyár dolgozóinak köszönheti: az évtizedek során a híres Bentley-sofőrök is segítették a márka egyre magasabbra jutását az 1920-as évektől.
A vezetés és kihívások iránti szenvedélytől fűtött Bentley Srácok első generációját olyan versenyzők, kalandorok és aranyifjúk alkották, akik az 1920-as, 1930-as években szereztek hírnevet, és később a Bentley-sofőrök és -rajongók teljes generációját inspirálták. W.O. Bentley így nyilatkozott a vonzeröjükről:
"Az emberek szerették azt gondolni róluk, hogy drága Mayfair lakásokban laknak, pezsgőt isznak éjszakai klubokban, tőzsdéznek, és hétvégenként vadul köröznek a versenypálya körül. Sokuk esetében ez valóban nem is volt annyira pontatlan elképzelés."
És ugyan a tempót a Bentley Srácok diktálták, a Bentley Lányok sem elégedtek meg a hátsó üléssel. Mary Petre Bruce, Dorothy Paget és Diana Barnato utánozhatatlan Bentley stílusa mind kiemelkedő szerepet játszottak a Bentley-legenda megalkotásában.
Ez is érdekelhet:
"A Ferrari álmaim megtestesülése." Elmeséljük, hogyan lett komoly küzdelmek árán az álomból valóság.
(Fotók: Bentley)
luxusautó | verseny | sportautó | kocsi | Walter Owen Bentley | repülő
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!