Az első modern nagydíj két napon és több mint 1200 kilométeren át tartott, a versenytaktika leginkább az volt, hogy túl kell élni.
A versengés előbb megjelent a világban, mint az emberiség, de aztán az ember teremtette meg a szabályrendszereket, és emelte szenvedéllyé, hivatássá, szórakoztatássá, életmóddá a versengést, amit általában már sportnak hívunk. Természetes, hogy az automobil megszületése után rövidesen az autógyártók között is megjelent a versenyláz – és persze az üzleti érdekek.
A feljegyzések szerint a világ első autóversenyét 1894. július 22-én szervezte meg a Le Petit Journal című újság Rouen és Párizs között, amelyeket számos további követett, általában hasonlóan két város között. Az egyik legjelentősebb a brit Gordon Bennett-kupa volt, amelyen azonban országok versengtek három-három autóval, ez pedig nem reprezentálta kellően a francia autóipar akkori, meghatározó szerepét. Ezért a franciák saját versenyt csináltak, majd lassan elérték, hogy az ő elképzeléseik szerint rendezzék a nemzetközi futamokat.
Az első igazi, modern autós nagydíjat, vagyis grand prix-t 1906-ban rendezte meg a francia automobilklub Franciaországban, Le Mans-ban és környékén, immár körversenyként – bár a közutakon kijelölt, valamivel több mint száz kilométeres útvonal nagyjából háromszög alakot rajzolt ki. Összesen tizenkétszer kellett végigmenni rajta két nap alatt, június 26-án és 27-én is hatszor-hatszor.
Legfeljebb egy tonna lehetett egy autó tömege szerszámok, lámpák, dinamó és kárpitozás nélkül, a fogyasztást 30 liter/100 km-ben limitálták. Tizenhárom gyártó összesen harmincnégy autót nevezett, ezek nem egyszerre, de még csak nem is egy rajtvonaltól indultak, egymástól másfél percenként rajtoltatták őket a sorsolás alapján kialakult sorrendben.
A kocsiban nemcsak a versenyző, hanem egy szerelő is ült, mert ha műszaki hiba nem is történt, akkor is körönként több kerékcserével lehetett számolni.
Ezért is volt forradalmi a Continental és a Dunlop melletti harmadik gumiszállító, a Michelin fejlesztése, a kerékkel együtt cserélhető gumiabroncs, mely a defekt utáni javítás nagyjából negyedórás idejét négy percre szorította.
A komoly pénzdíjazású versenyre rengeteg néző volt kíváncsi, aki a befutó mellett épített lelátón nem kapott helyet, az út széléről figyelhette a versenyt, amely a maiakhoz képest maga volt az életveszély. A fakerekekre húzott virsligumikon száguldó versenyautók már átlagsebességben is hozhatták a 100 km/h-t, miközben a szalagfékek ereje jelképes volt, a rettenetes minőségű utak tele voltak kóbor kutyákkal és patkószegekkel, a megolvadt aszfalt darabjai megégették a karosszériából deréktól felfelé kilógó, védőfelszerelés gyanánt sapkát és szemüveget viselő sofőr és a szerelő arcát.
A veszélyekkel biztosan tisztában volt a Szeghalmon született Szisz Ferenc is. A Renault-nál mérnökként és tesztelési vezetőként dolgozó férfi az 1903-as Párizs–Madrid versenyen Louis Renault szerelőjeként vett részt – azon a versenyen vesztette életét a másik Renault-fivér, Marcel, ahogyan másik öt versenyző, egy járókelő és három néző is. Szisz Marcel Renault halála után lépett elő szerelőből pilótává, az 1906-os grand prix-n egy 90 lóerős Renault-val indult. Részben a gyorsabban cserélhető Michelin gumiknak köszönhetően az első napot ő és szerelője teljesítette a leggyorsabban, 5 óra 45 perc alatt, pedig Szisz az utolsó órában már alig látott, mert begyulladtak a szemei a forró kátránydaraboktól.
Másnap ők indulhattak először, reggel 5:45-kor. Mivel éjjel nem nyúlhattak a kocsijukhoz, a rajt után – ahová egyébként lóval vontatták az autókat a parc ferméből – rögtön a bokszutcába gurultak egy kis szerelésre és kerékcserére. Megtartották előnyüket, amire szükségük is volt, mert a tizedik körben eltört a Renault hátsó futóműve, ezért – noha korábban 154 km/h volt a csúcssebességük – lassítaniuk kellett, végül így is fölényesen, 12 óra 14 perces összidővel, 32 perc előnnyel, 100,8 km/h átlagsebességgel nyertek. Tizenkilencszer cseréltek kereket.
A dicsőség tizenhárom kilogramm színarannyal egyenértékű 45 ezer francia frankkal is járt,
Szisz francia állampolgárságot és első autóversenyzőként állami kitüntetést kapott, a Renault pedig majdnem megduplázta az eladásait, bár itt nem a mai volumenre kell gondolni: az 1906-ban eladott 1600 autó után egy évvel már háromezret adtak el.
Ez is érdekelhet:
Hosszú várakozást követően végre lerántották a leplet a brit autómárka első teljesen villanymotoros meghajtású sportautójáról: a héten Sanghajban debütált a Rapide E.
A cikket támogatta a Hungaroring Classic.
(Fotók: Renault, Wikimedia)
szisz ferenc | autóverseny | le mans | grand prix | szponzorált tartalom
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!