Lengyel dokumentarista látásmód és mágikus realizmus a Főfotóban.
A Főfotó vezetői, Krasznai János és Zsigmond Gábor nagyon büszkék arra, hogy már külföldi fotográfusokat is sikerül a galériába hozni. Adam Panczuk munkáira Krasznai János bukkant rá, de mindketten azonnal kapcsolódtak hozzá, részben azért, mert némi rokonságot véltek felfedezi saját munkásságukkal, részben pedig azért, mert Adam fotói önmagukban is értékelhető univerzumot alkotnak. A Főfotóban látható kiállítás a lengyel fotós Karczeby című anyagát mutatja be, amely 2005 és 2010 között készült.
Lengyelország nincs messze, a múltunk sok alkalommal futott párhuzamosan, a fotókon ismerős arcok és ismerős beállítások láthatók. Az anyag középpontjában a lengyel-belorusz határon található vidék, illetve annak lakói állnak.
– A szüleim is erről a vidékről származnak, de én nem akartam az ő falujukban fotózni, mert ott jól ismertek, és ez nem segítette volna az anyagot. Ezért átmentem egy nem túl messze fekvő másik faluba.
Azért kezdtem bele a munkába, mert úgy éreztem, ez az utolsó pillanat arra, hogy megörökítsek egy olyan életmódot, ami eltűnőben volt.
Az idősek még mezőgazdaságból éltek, de a fiatalok már inkább elköltöztek az ország nagyvárosaiba, a falvak társadalmának struktúrája átalakulóban volt.
– Az első két-három évben csak dokumentáltam, ami a faluban történik. Amikor a nagyapám meghalt, a temetésen a pap mondott valamit, ami nagyon megváltoztatta a gondolkodásomat. Azt mondta, hogy nagyapám egész életében a földeken dolgozott, ezek táplálták őt és a családját, és ezek a földek most visszafogadták őt. Ekkortól kezdtem olyan fotókban gondolkozni, amik egyszerre dokumentálnak, és közvetítik az én érzéseimet is, ekkor kezdtem portrékat készíteni.
Adam az évek során beépült a falu életébe, olyan lett, mint a falu fotósa, hívták születésnapokra, temetésre, esküvőkre. Az első portréja a helyi lovasgazda volt, aki a kiállítás nyitóképén is látható. Az évek során kialakult bizalmas viszony miatt a faluban élők nem féltek Adam kamerája elé állni.
– Tizenkét munkalova volt, ezekből élt. Mondtam is neki, hogy nem akarom sokáig lefoglalni, de megnyugtatott, hogy nem kell sietnem, tudja, hogy a művészethez időre van szükség.
– Tavaly novemberben jártam a vidéken utoljára, megkértek, hogy fotózzak egy esküvőn, vagyis nem szakadtam el a vidéktől. Videóinterjúkat is készítettem az ott élőkkel nem olyan régen, érdekelt, hogyan látják, hogyan változnak a falu mindennapjai.
Panczuk fotóin keveredik a fikció és a valóság, egy olyan síkot létrehozva, ami a múltból táplálkozik, de mégsem a jövőbe fut ki. A portrék ugyan előre kitaláltak és beállítottak, mégis markánsabban mutatják meg egy eltűnőben lévő vidéki életforma jellegzetességeit, a múltban ragadt faluk lakóit, mintha klasszikus, kívül álló dokumentarista szemmel dolgozta volna fel a témát.
Adam Panczuk kiállítása július közepéig látható a Főfotóban.
(Fotó: Adam Panczuk. Portré: Krasznai János)
karczeby | adam panczuk | krasznai jános | főfotó | fotó
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!