A tengerből visszahódított szárazföldre épült Seychelle-szigetek apró fővárosa nem tud már terjeszkedni – de gazdag kultúrája és lenyűgöző történelme miatt nincs is rá szüksége.
A Seychelle-szigetek egy száztizenöt szigetből álló szigetcsoport valahol a tenger és a szárazföld fenséges találkozásánál a lehetetlenül kék égbolt alatt. Fővárosa a csupán 30 ezer lakosú Victoria mindközül a legnagyobb szigeten, Mahén található.
A sziget egyébként mindössze húsz négyzetkilométeres és alig tíz perc alatt körbesétálható a központjának szűk utcahálózata. A házak a környező dombokra emelkednek.
„Victoria fele rekultivált terület” – mondja George Camille, a Seychelle-szigetek egyik legismertebb művésze, aki egyébként Victoriában született és élete nagy részét a városban töltötte. „A tenger ott volt, ahol most a taxiállomás van.”
Ahhoz képest, hogy Victoria ilyen kicsi, remekül visszaadja a modern Seychelle-szigetek történetét. Igazi ellenpólusa a strandokkal és pálmafákkal, valamint a világ zajaitól távoli élettel csalogatató idilli Seychelle-fantáziaképnek.
A franciák 1778-ban alapították a várost, amikor javában dúlt az amerikai függetlenségi háború és Afrika nagy részét még nem érintették az európaiak. Az új települést – ami akkor egy szerény, fából és gránitból épült házakból, egy katonai laktanyából és teknősök tartására szolgáló karámokból álló hely volt – kissé nagyképűen L'Établissement du Roi („a király létesítménye”) névvel illették. Sem a franciák, sem pedig a várost 1811-ben átvett britek nem tettek sokat az új város fejlődéséért. Leginkább kikötőként szolgált, de annyira pici és jelentéktelen volt, hogy a briteknek harminc évbe telt, mire a nevét Victoriára változtatták (a keresztelő 1841-ben történt meg abból az ünnepi alkalomból, hogy megemlékezzenek a királynő Albert herceggel kötött házasságáról).
Victoria 19. századi történelme nem volt túl eseménydús, bár a heves esőzések után 1862. október 12-én hatalmas sár- és gránitlavina zúdult a városra, aminek következtében rengetegen meghaltak. 1890-ben megnyílt a svájci tulajdonú Hotel Equateur, amely a későbbi turistaáradat előfutáraként meghatározta a Seychelle-szigeteki turizmus életét.
A város legrégebbi fennmaradt épülete a Nemzeti Történeti Múzeum, amely a legkorábbi gyarmati időkről, a rabszolgák felszabadításáról és a kreol kultúra ebből eredő történetéről mesél. A város számos története érthetően Victoria (és a Seychelle-szigetek) gyarmati időszakáról szól, hiszen a franciák és a britek voltak azok, akiknek a sziget az építészeti nevezetességeket (köztük az 1885-ben épült legfelsőbb bíróság épületét, vagy a Little Ben óratornyot) köszönheti.
A Victoria igazi központját alkotó, sűrűn tömött utcák és sikátorok belsejében manapság igazi kuszaság uralkodik.
Kiemelkedik a kiabáló árusoktól hangos Sir Selwyn Selwyn-Clarke piac, ahol természetesen mindent be lehet szerezni a haltól kezdve a kókuszdión át a csilipaprikáig. Figyelemre méltó a régi iskola fából készült, fakó pasztellszínekben pompázó kereskedelmi raktára, ami egy üvegfalú kaszinóval osztozik, és szintén a közelben található extravagáns Domus, az egyház 1934-ben épült rezidenciája.
„Az emberek azt hiszik, hogy a Seychelle-szigetek csak a strandokról szól” – mondja Connie Patel, helyi kereskedő és egyben amatőr történész. „Nyilván a strandok fontosak. De minden, ami a Seychelle-szigeteken számít, itt van. Ha valaki látni szeretné, hogy az egyszerű Seychelle-szigetekiek hova járnak, mit csinálnak, Victoria városában megteheti.”
Geetika Patel, egy másik helybéli egyetértett vele: "Victoria egy ablak az igazi Seychelle-szigetekre. Lehet, hogy néha hangos és piszkos, és mindannyian panaszkodunk a forgalomra, de ez a modern Seychelle-szigetek. Nézzenek csak körül. Az itteni arcok és az építészet sok mindent elárulnak arról, kik vagyunk mi. Nem mondhatod, hogy érted a Seychelle-szigeteket, hacsak nem jártál még itt."
Estefelé, a hőség elmúltával és a piaci árusok hazatértével a város megváltozik, elcsendesedik. Nyoma sincs a forgalomnak. Ilyenkor Victoria néhány órára ismét olyan lehet, mint az a falu, amilyen egykoron volt. És amiből soha nem nőtt ki úgy igazán.
Ritkán nézelődünk Nagy-Britannia felé, amikor tengerparti nyaralásban gondolkodunk. Pedig érdemes néha északra tendálni, mert a népszerű és ezáltal zsúfolt strandok helyett számos pihentető és szépséges helyre is lehet bukkanni, melyek kevésbé felkapottak (és csöppet sem mellékes módon kevésbé forróak). Mutatunk négy ilyet.
(Forrás: BBC, fotók: Unsplash, Getty Images)
nagy sztori | legkisebb főváros | Victoria | történet | utazás | Seychelle-szigetek
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!