Öt emberből legalább háromnak kedvencei a tésztaételek. Megmutatjuk a mi három favoritunkat: egyszerűek, gyorsan elkészülnek, és mégis igazi gasztronómiai élményt nyújtanak.
Fontos a tészta formájának kiválasztása. Valahogy sokunkba berögzült, hogy a spagetti a tészták sztárja... még talán a penne örvend hasonló népszerűségnek, de érdemes kutakodni a száraztészták között, mert minél bonyolultabb a forma, annál jobban terül rajta a szósz. Így szuper megoldás a farfalle (pillangó vagy nyakkendő formájú), a fusilli, ami csavart tészta, spagetti helyett az üreges makaróni vagy a bucatini.
Ha ajánlhatunk a legfinomabb, itthon is beszerezhető olasz száraztésztamárkák közül, az egyre szélesebb körben árult Rummo, illetve a De Cecco mindig jó választás lehet.
Kalandvágyóbbaknak pedig máris itt van a házi tészta készítése, ami még néhány fokozattal feljebb tekeri a gurméélményt. Kevés olyan finomságot igénylő kézi tésztakészítés létezik, mint egy tagliatelle (szélesmetélt), capunti (borsóhéj), vagy cavatelli aprólékos formázása.
Északon a tojással készült "pasta fatta a casa" (házi tészta) a kedveltebb, míg Rómától délre a semolinához nem adnak tojást, csupán sót és vizet. Mi inkább a tojásos variánst szoktuk készíteni, még finomabb, még gazdagabb, mint a déli rokona. Ha igazán kedves és autentikus tésztakészítésről néznénk videókat, mindenképp a Pasta Grannies csatorna ajánlott, a legaranyosabb, sokat tapasztalt olasz mammákkal a középpontban.
Tőlük tanultuk, hogy ha tojásos tésztát készítünk, akkor 100 grammonként egy tojással számoljunk, hogy érdemes az asztalon, gyúródeszkán vulkánformát alakítani a liszttel (ez legyen nagyon finom őrlésű nullás, vagy duplanullás olasz liszt), és közepébe pottyantani a tojásokat.
A mammák szerint fejenként annyi tésztát érdemes egyszerre, frissen készíteni, amennyi liszt a két kezünk összetett markában elfér. Ez egy elég jó porciózás.
Cacio e pepe
Az egyik legegyszerűbb római receptúra, aminél sok múlik ugyan a komponensek minőségén – ezekkel lehet magasabb szintekre emelni, például ha minden összetevő DOP minősítésű –, de bizony a legegyszerűbb hozzávalókkal is ízletes főételt kapunk, ráadásul nagyon gyorsan, alig negyed óra alatt. Ezzel a fogással könnyen elhozhatjuk az asztalunkra a hagyományos római trattoriák hangulatát.
Cacio – a sajt, és pepe – a bors. Ez a két komponens a lelke ennek a pofonegyszerű, mégis mennyei tésztának. Az eredeti Pecorino Romanóval készül – reszeljük a legfinomabbra, esetleg porítsuk egy blenderrel. Ha parmezán vagy Grana Padano van a hűtőben, természetesen azokkal is működik, de kétségtelen, hogy a római juhsajttal a legeredetibb. Mielőtt sima őrölt borssal próbálnánk elkészíteni a fogást, szólunk, hogy semmi értelme. Frissen őrölt és jó minőségű borsra van szükség, de szerencsére ez az előre bekészített, üzletekben kapott borsmalmokkal remekül kivitelezhető.
A borsot mindig frissen őrüljük, de mozsárban is törhetjük. Mindenképp jót fog tenni nekik egy kis száraz serpenyős pirítás, az őrlés előtt, így még jobban kijönnek az aromái. A tésztát főzzük félkész állapotúra mérsékelten sós vízben, és a főzővízből adagoljunk kanalanként a frissen reszelt sajthoz, egészen addig, amíg krémes állagot nem kapunk. A pirított-őrölt borsot is kínáljuk meg a főzővízzel, majd ebbe jöhet a félkész tészta, és rá a sajtpaszta. Kevergessük, majd rázó, esetleg dobáló mozdulatokkal érjük el, hogy a tészta teljesen megfőjön, és beterítse az összes spagettit. Krémes, sűrű szósznak kell lennie, de ha úgy érezzük, túl sűrű, tegyünk hozzá még a főzővízből. Tálaláskor még egy csipetnyi sajtot és borsot is elbír.
Fontos, hogy tényleg csak a tészta, a víz, a bors és a sajt alkossa az ételt, se tejszín, se olaj ne kerüljön bele pluszban! Plusz fokhagymázás sincs, ez az igazi cacio e pepe!
Hozzávalók 4 személyre:
- 500 g spagetti
- 200 g (vagy még több..) Pecorino Romano/parmezán/Grana Padano
- egy tenyérnyi, vagy még több frissen őrölt bors (tarkán, Tellicherry, ahogy ízlik, ami kéznél van)
- tészta főzővize
Pasta full of umami
Kevés csodálatosabb együttállás létezik, mint mikor a kapribogyó savanykássága, a szardella sós tengeri íze, a fokhagyma és a pikáns csili találkoznak.
Nem lehet abbahagyni, újabb adagot követelünk, mert egyúttal megérkeznek az olasz emlékek és a tenger, a simogató napsütés is, minden falatnál. Ez az étel nem kíván olyan műgondot, mint a cacio e pepe, több viszont az összetevő. A tengeri ételek kedvelőinek azonnak kedvencévé válhat.
Főzzük ki a megálmodott formájú tésztát, közben egy serpenyőben fele-fele arányban olívaolajon és vajon aromatizáljuk a késsel zúzott fokhagymát és a csilipelyheket. Vágjunk apróra néhány lecsepegtetett szardellafilét, dobjuk hozzá két kiskanálnyi kapribogyóval, majd a leszűrt tésztát is borítsuk a serpenyőbe. Mehet még rá ízlés szerint frissen facsart citromlé, kis bors és persze só, de azzal csínján, hiszen a szardella és a kapri miatt lehet, hogy már elérte a megfelelő sósságot. Tálaláskor egy kis frissen reszelt kemény olasz sajt is jól jöhet.
Hozzávalók 4 személyre:
- 500 g választott tészta
- 3 ek. olívaolaj, 50 g vaj
- 4-5 gerezd fokhagyma
- kb. 50 g szardellafilé, lecsepegtetve
- csilipehely
- 1 citrom
- kapribogyó
- tálaláskor egy kis kemény olasz sajt
Tagliatelle con porcini e panna
Ritkán lehet jó minőségű vargányához jutni, de a szárított verziók, illetve mélyhűtött gombamixek sokszor tartalmazzák ezt a rendkívüli aromákkal rendelkező kalapost. Népiesen úrigombának is hívják, még akkor is, ha ára meg sem közelíti a szarvasgombáét, íze viszont tényleg bomba, és az a szerencse, hogy ügyesen lehet csalni vele.
Ez annyit tesz, hogy ha csak kevéske vargánya is keveredik az olcsóbb és mindenhol kapható csiperkéhez, az gyönyörűen átveszi a vargánya ízét.
Kevés olívaolajba dobjunk bele két egész gerezd fokhagymát, és engedjük, hogy az olaj átvegye a hagyma aromáját és illatát.
Ne engedjük megsülni, vegyük ki a serpenyőből, utána jöhet a natúr gomba, a vargánya és a csiperke vegyesen, amit először rövid ideig pirítunk kicsit, sózás nélkül, nehogy a kiengedett víz miatt átmenjen a folyamat főzésbe. Amikor már kicsit pirultak, akkor dobjunk hozzájuk egy kevés vajat és sót, majd körülbelül két perc múlva adagoljuk hozzá a tejszínt. Érdemes a főzőkrémek, alacsonyabb zsírtartalmú főzőtejszínek helyett (cukrozatlan!), 30%-os habtejszínt használni. Az élményt még az utolsó hozzávaló, a kevés bors és az apróra vágott petrezselyem lesz. Ha kész a szósz, forgassuk egybe a házi szélesmetélttel.
Hozzávalók 4 személyre:
- 500 g házi tagliatelle
- 3-4 ek. olívaolaj
- 2 gerezd fokhagyma
- 300 g csiperkegomba és 5-6-7 szem szárított/fagyasztott/friss vargánya
- 2dl tejszín
- petrezselyem
- só, bors
![]()
Ez is érdekelhet:
Egy kis kedvcsináló mindazoknak, akik szerint salátát maximum köretként érdemes enni.
(Fotók: Unsplash, Getty Images, Rummo, Pxhere)
olasz tészta | házi tészta | szardella | karanténkonyha | gombás tészta | recept
A kiberbiztonság téged is érint! Mit is jelent valójában?
Így élheted meg az ünnepi hangolódást egy csodás kastély birtokán itt, a szomszédunkban
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!